Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1995-1997 (Budapest, 1998)

BALÁZS GYÖRGY: Vízimalmok, szárazmalmok, szélmalmok a 18-19. században

töltődésével ugyanis csökken az esés, csökken az energia is. Az árvíztől veszélyeztetett földeket pedig nem használhatták gabonatermesztésre, ami az újabb malmok építését indokolhatta volna. A megoldást a folyószabályozás, vízrendezés jelentette. TÖRÖK Jósef a Magyar Hírmondó 1780. évi 33. levelében világosan leírja a problémát, s a megoldást hajómalmok építésében látja: "Mert sok számtalan határoknak, gátos malmai jók, híresek és dítséretesek vágynak: de alig van benne, úgy szólván, a mit őröljenek, hatsak idegen határokról gabonával nem segíttetnek; mivel ugyan azon jó gátos Malom előre, határjokat, el-vetett vagy néha készen aratva, kévébe, keresztbe és boglyákba lévő életjeket, az Gátak miatt fel-tolúlt víz által el-vette, el-mosta, semmivé tette. De ha ilyen Hajós Malmok minden folyó vizeken építtetnének; tapasztalnák azok bővebbenis hasznát, a kiknek kaszáló rétjeit, szántó-földjeit, legeltető mezeit, erdeit, s esztendőkről esztendőkre haszontalanná teszik, sőt igabeli és egyéb marhájoknak, az ár-víz után meg-maradott tótsákból, mételyét, s az által dögöt okoznak; sem az utak nem romlanának, de a sok ludaknak, gátoknak tsinálására sem volna olly szorgamlatos és fáradságos munka szükség. A mi pedig legszebb és hasznosabb, ezeknek jól rendelt alkalmatosságával, a kisebb vizeken-is lehetne hajózást, fával és egyebekkel való kereskedést indítani; melly a mezőségen avval szűkölködőknek kaphatóbb óltsóságot szerezne. Mert ha az egész folyáson illy Malmok építtetnének, a malmok mellett a hajótskákat mind szépen, leg-inkább mikor nagyobb a víz, vigyázassál le-ereszthetnék; a szegény erdőháti, fáját adná a mezőséginek, élelmére való gabonáért; és több efféle számtalan jókat, hasznokat okozhatna a gátos malmok elhagyása, s az illyeténeknek szorgalmatos fel-állítása: ha ezen új találmány, a mind mondám, az ország gazdáinak bővebben szemek eleibe terjesztetnék."

39 A vízimalmok, gátasmalmok nagyarányú elszaporodását KÁROLYI Zsigmond a török hódoltság idejére teszi: "Még azokon a területeken is (elsősorban a peremvidékeken), ahol a pusztulás kisebb volt, s így megmaradt a vízi munkálatok gazdasági szerepe: továbbra is építettek malmokat, halastavakat - az állandó létbizonytalanság e vízhasználatokat is felelőtlen rablógazdálkodássá züllesztette. A vizek felduzzasztásánál, a malomgátak építésénél nem voltak többé tekintettel az értéktelenné vált területek, folyóvölgyek elmocsarasodásának veszélyeire, sőt talán még ezt is a malmok fenntartása szempontjából kívánatos védelemnek tekintették. Hasonló volt a helyzet a hódoltsági területeken is, ahol a török rablógazdálkodás a magvar malomépítés ill. malomipar technikai színvonalát is igyekezett minden eszközzel hasznosítani a maga számára."

40 TENK Béla a Tolna megyei vízszabályozások történetéről szólván az elmocsarasodás egyik jelentős okát abban látta, hogy a földművelés térhódítását követően megnövekedett a Sárvizén és a Kapóson a vízimalmok, s ezzel a malomgátak száma, a folyóvizek teljes szélességében keresztülfektetett rőzsegátak akadályozták a víz szabad folyását: áradás alkalmával, meg amikor a molnárnak őrlővízre, tehát vízszínkülönbségre volt szüksége, a gátak mögött felduzzasztottak a folyót. A megrekedt víz hordalékával elzátonyosította és elsekélyesítette medrét, gyakran partjait áttörve, kétoldali környékét árasztotta el." Az elmocsarasodás másik okát a török hódoltság korabeli várvédelmi rendszerben látja. A nehezebb megközelítés miatt vagy eleve mocsártól övezett szigetre építették a várakat, vagy mesterségesen vezették köré a vizet (Simontornya, Székesfehérvár, Agárd, Sárszentlőrinc, Döbrököz, Pincehely, stb).

41