Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1995-1997 (Budapest, 1998)
BALÁZS GYÖRGY: Vízimalmok, szárazmalmok, szélmalmok a 18-19. században
zőbb terepviszonyokkal, kevesebb ráfordítással települtek, felsőszakasz jellegű patakokon, nem túl intenzív gabonatermesztő vidékeken, ahol kisebb kapacitással is el tudták látni a nem túl sűrű népességet. 12 Malmokról szóló szakirodalmunk vissza-visszatérő kérdése, vajon a szélmalom, amely egyes nyelvészeti adatok szerint a 16. század elejétől 13 , más, konkrétabb adat szerint a 17. század első felétől (1628) 14 ismert a Kárpát-medencében, miért csak a 19. század közepétől terjedt el tömegesen (bár számuk az ezret soha sem érte el), amikor már a gőzmalmok térhódítása kétségessé tette létüket. A Kárpát-medence természetföldrajzi adottságai eleve inkább vízimalmok építésének kedveztek: a terület nagy része vízfolyásokban gazdag, ez alól csak a Duna-Tisza köze kivétel. Teljesen egyértelmű, hogy a fajlagos lefolyás, vagyis az egy km 2 területről másodpercenként lefolyó vízmennyiség értékei a csapadékban szegény, nyaranta száraz Alföldön a legkisebbek, ahol ez az érték 3 liter/sec/km 2 alatt van, ez jelenti az Alföld vízföldrajzi határvonalát. A JászberényKarcag-Békés-Csongrád-Kiskunfélegyliáza-Cegléd vonalon belül és a Nyírségben 1-1,5 liter/sec/km 2 , míg a legnagyobb értékek a domb- és hegyvidékeken találhatóak (pl. Belső-Somogy, Zala, Vas megyék területén 5-6 liter/sec/km 2 , a Bakonyban, Mecsekben, Börzsönyben, Mátrában és a Zempléni-hegységben 4-6 liter/sec/km 2 , s csak a bő csapadéka Kőszegi- és Soproni-hegységben, a Magas-Bükkben éri el a 8 liter/sec/km 2 értéket.) 15 Ezek az értékek egyértelműen meghatározzák a malmok típusait: azt, hogy minden arra alkalmas területen használták a vízienergiát, a lassúbb folyású területekre gátas-, cölöpös- vagy hajómalmokat telepítettek, a dombos-hegyes terepen meghatározták a vízikerék típusát is (alul-, derékba- és felülcsapó; a Kárpát-medencén belül - délen a Dráva-Mura vonaláig - horizontális, turbinás vízimalom emléke nem fogható meg). 16 Állandó tartamú, irányú és erősségű szél - mint amilyen Európa-szerte a tengerparti sík területeken - a medencejelleg miatt nem fúj, a mérsékelt övi Ny-i légáramlások a felszíni domborzat hatására és irányításával módosulnak, az uralkodó szelek a medence magasabb peremei felől az ország belseje felé fújnak. Velük ellentétesek a másodrangú szelek. Általánosságban leggyakoribbak, legerősebbek a Ny-i, ENy-i szelek, amelyek európai viszonylatban közepes szélerőt képviselnek (2,5-3,5 m/s). 17 TAKÁTS Sándor szerint nálunk a szélmalom azért nem terjedt el korábban, mert az ellenkező irányú szelet felhasználni és a malomkerekek forgását mérsékelni nem tudták, így erős szélben a malom kigyulladt. 18 Ezt a tételt, valamint a LAMBRECHT Kálmán által sugallt, Hollandiából való származás tételét 19 azután kritika nélkül minden szélmalommal foglalkozó írás átvette. 20 Legutóbb egy holland szerzőpáros vizsgálta a magyar szélmalmok eredetét. 21 Elvetik a holland származás elvét, mivel Hollandiába elsősorban Erdélyből mentek tanulni a diákok, akik magukkal hozhatták volna a szélmalom ismeretét, s éppen Erdélyben - geográfiai okok miatt elvétve találni szélmalmot. Ráadásul a szélmalmok ún. „holland típusa" a 19- század 40-es éveitől kezdett nálunk elterjedni, amikor már a „holland kapcsolat" megszűnt. 22 Kisszántói PETHE Ferenc a szélirányba állítható szélmalom elterjesztését a Nemzeti Gazdában szorgalmazza, „kismássa" (modellje) révén a gyakorlati malomépítők szerezhetnek pontos ismereteket a
