Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1995-1997 (Budapest, 1998)

TÜDŐSNÉ SIMON KINGA: A földbirtokos Kálnoky Sámuel (1698)

udvarára újólag építendő gabonásház tervrajzának instrukciójában az építésvezető külön felhívta a kivitelező figyelmét, hogy a „Pincze torka oly szelyessen kell hadni, hogy legnagyobb Havassalföldi Hordót cum comoditate be vihessen az Ember."

11 A gazdaság kaszálóitól, szénarétjeiről s a betakarított termés és takarmány mennyiségéről hozzávetőlegesen számolhatunk be. Az adatok összesítése alapján a hat birtokrészhez 130 hold kaszáló tartozott. Kaszáló és betakarított széna Helység hold szekér* kazal 1. Miklósvár 55,5 16 12 2. Kőröspatak** 5,5 3. Gidólalva*** 8 V/i 4. Kézdiszentlétek**** 33 10 5. Csíksomlyó 8 4 6. Csíkkozmás 20 Összesen: 130 32'/2 12 * Egy szekér széna állagban egy holdról betakarított szálastakarmányt jelent. ** Ezenkívül volt egy marhalegelő. Farkasvágóban pedig egy más legelő, nagyságukat nem említik. Későbbről keltezett forrásból viszont megtudjuk, hogy „az Farkas vágóból" betakarított széna mennyisége „ött kaszai", amelynek „harmada 10-10 öles. kettejepenigh 8-8 öles, igen szép, jó széna, öregb kazalok. "

l2 ***A szénarétek egyike „kopár", nagysága ennek sem ismeretes. ****A kézdiszentléleki udvarház kaszálóihoz sorolták a kászonszéki Jakabfalva és Újfalu határában elterülő szénaréteket, ahonnan 10 szekér szénát takarhattak fel. A táblázatban is feltüntetett szénarétekhez még nagyobb kiterjedésű legelők, erdőrészek, valamint kertek tartoztak, ahol az állatok nyári legeltetését, félrideg tartását biztosították. Kőröspatakon például ezt a célt szolgálta a Nyíroldalbeli marhalegelő, valamint a falu szélén bekerített „lókért". Annak ellenére, hogy az állatok kora tavasztól késő őszig a legelőkön is eléldegélhettek, földesúrnak és jobbágynak egyaránt gondot okozott a téli takarmányozás. A Székelyföldön még inkább, hiszen a gazdálkodás fő ágazatát az állattenyésztés jelentette. Az inventáriumban foglaltak alapján elvégezhető számvetésből kiderül, hogy a gazdaságot irányító majorosnak, legalább az összeírás évében, elvileg nem okozott különösebb gondot az állatállomány téli takarmányozása. Hiszen a székely gazda alkalmazta gyakorlat szerint: egy igavonó állat/négy szekér téli takarmány alapján a számbavett, gazdasági munkálatokra használható kb. 114 háziállat mellett bőven jutott élés a 245 juh eltartására is. A székely székek ügyes-bajos dolgaival foglalkozó fiatal Kálnoky már kezdettől fogva fontos teendői közé sorolta gazdaságának fejlesztését. így nem csoda, ha később birtokáról szólva, fejlett állattenyésztésről számolhatunk be. Erre utal a jól megépített istállók és csűrök rend-