Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1995-1997 (Budapest, 1998)

TÜDŐSNÉ SIMON KINGA: A földbirtokos Kálnoky Sámuel (1698)

szere, a kőröspataki gazdaság udvarára tervezett, szintekre osztott Granarium (gabonásház), s nem utolsósorban a nagyszámú állatállomány. A lovak, ökrök, tehenek mellé a jól tejelő, kevésbé igényes bivalyt is már korán beszerezte. Egy 1677-ben kelt levelében Kálnoky Sámuel néhány bivalyt Keresztesi Sámuel vármegyei birtokáról kért. Kálnoky a Keresztesinek küldött levél utóiratában hozakodott elő kérésével. Mint írja: „Édes öcsém úram mivel már ide ki akarnék valami majorságot szerezni, egy szaporodó bivalyra volna vágyásom: úgy hallom, kegyelmednek bőven van aféle marhája, megszolgálom kegyelmednek, adatna pénzemért akár szaporodót, akár szaporodotatt, jó árát megadom, affelett, ha kegy-elmed parancsol, kölcsönös kedveskedő szolgálatra kötelezem magamat."

13 A bivalytartás eredménnyel járhatott, mert később jelentős számú bivalyállományról számoltak be. Az összeírás évében a 27 bivaly mellett volt még 41 ló, 46 béres ökör, 12 tehén. Apróbb állatokból: 293 szárnyas, 249 juh, 161 sertés került összeírásra. Végül a hat birtokrészről s Farkasvágó tanyagazdaságról összesen 844 állatot számoltak össze. A birtok állatállományát és mezőgazdaságát kisebb ipari berendezésekkel egészítették ki. A szövőműhely, üvegcsűr, fazekas- és ácsműhely mellett a legfontosabb szerep a malmoknak jutott. Ezekből 1698-ban 11 darab működött. A malom a földbirtok szükségleteinek kielégítése mellett természetesen jövedelmet is hozott. Az összeírásban egyaránt olvashatunk gabonát őrlő és deszkát fűrészelő malomról. A csicsói határban pedig egy „veszett malomhely- s malomházról", Csíkszentmihályon és Zsögöd falu határában egy másik malomhelyről is szólnak. A csicsói fűrészmalomról azt is feljegyezték, hogy az összeírás idején az „minden requisitumival" együtt megvolt. Az 1703. évi adólajstromban pedig olvashatunk még a köpeci vízimalomról, amelynek, mint írják, állandóan „van vize". A bedőházi malom (Gidófalva határában) pedig „ollyan malom - mely az Oltón csak egj sem volt mint az".

14 A korabeli gazdasági összeírásokban gyakran jegyeztek fel kásatörő malmot, amely a köles népszerűségét jelzi. Egy ilyen kis kövű kásatörő malom működött a miklósvári kastély udvarát átszelő hegyi patakon. A kölest, ezt a keletről származó, szélsőséges időjárásnak ellenálló, rövid tenyészidejű gabonaféleséget, amíg a kukorica ki nem szorította, addig a parasztgazdaságok egyik legfontosabb gabonaféleségeként tartották számon. Nem hiányzott a gazdaságok magtárából. Jó tápláléka volt az a székelyföldi embernek s udvarában tartott állatainak. A malmok, amelyek gabonát őröltek, alul- vagy felülcsapott rendszerrel működtek, és egy-, két-, vagy háromkerekűek voltak. Érdekességként jegyezzük meg, hogy a korabeli erdélyi urbáriumokban igen gyakran egykövű malmokról tesznek említést. Az 1632-1648. évi, I. Rákóczi György birtokához tartozó fogarasföldi-, kománai és porumbáki inventáriumokban a malmok javarésze egy kövön őrölt, függetlenül attól, hogy tulajdonosa bojár, nemes, egyház, vagy a parasztok voltak.

15 A számbavett 86 erdélyi malomnak csupán 6,6 százalékában őröltek kétkövű malmon.

16