Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1995-1997 (Budapest, 1998)

MOLNÁR ZSOLT: Területhasználati konfliktusok a Szentendrei-szigeten

Állandó üdülő népesség Területét tekintve a legjelentősebb, hiszen Horány, Surány valamint Tahitótfalu és Kisoroszi egy része tartozik ezen területekhez, melyek tavasz végétől ősz elejéig lakottak, és létszámát tekintve jóval felülmúlja az állandó lakosok számát. 1985 és 1990 között a szállásférőhely mind a négy településen növekedett. Kisorosziban 10%-os, Tahitótfaluban 12,7%-os, Pócsmegyeren 15%-os, Szigetmonostoron 20%-os (Surány közigazgatásilag Pócsmegyerhez, Horány Szigetmonostorhoz tartozik) növekedést jegyeztek fel. Ezek újabb területek beépítését jelentették, csökkentve a zöldterületet. A beépítési igény nemcsak az üdülő-, hanem az állandó lakosság részéről is megjelenik. Erre mutat példát a Szigetmonostor és Horány közötti terület beépítési terve. Ezen a területen korábban nem volt ritka a védett homoki árvalányhaj (Stipa borysthenica), de állománya egy tervezett golfpálya nyomvonalának készítésekor megszűnt. Később a golfpálya építése is leállt. A fokozódó beépítés már-már a sziget természeti egyensúlyát veszélyezteti, erre figyelmeztettek a Nemzeti Park tervezett területének és térségének tanuünányozásával foglalkozó szakemberek is. E szerint beépítési korlátozást javasolnak Tahitótfalu északi és észak-keleti részére és Horány egy részére. Azonban a beépítési igény fokozódása várható. Ugyancsak az üdülők ezen csoportja, bizonyára a nagy létszámból adódóan, az, amely viselkedésével leginkább kiváltja az őslakosság ellenszenvét. Állandó turisták Ezzel az érdekes megnevezéssel azokat a turistákat illettem, akik a jó idő megjelenésével, tavasszal, felverik a sátrukat, és csak a jó idő elmúltával, ősszel, utaznak haza. Munkahelyiikre innen mennek, tisztálkodásuk a kempingben történik. Főként Kisorosziban találkozunk ilyen emberekkel. Turisták A táj szépsége vonzza őket a szigetre, problémát a vadkempingezők jelentenek, mivel esetleges megjelenésükre nem lehet számítani, így hulladéklerakók, WC-k nem állnak rendelkezésükre, és ez környezetvédelmi problémákat okoz. Problémát jelent az is, hogy sokuk vízi úton közelíti meg a szigetet, így olyan helyre is vetődhetnek, amely a vízvédelmi zónába esik. Ezen személyek kiszűrésére az ipar őrség vigyáz. Egyéb területhasználat Jelenlegi területhasználat Ebbe a kategóriába azokat soroltam, amelyek jelentősége az előzőekhez viszonyítottan, a terület méreténél fogva, csekélyebb. Ilyen területhasználók a külszíni bányászat, Pilisi Parkerdőgazdaság, Honvédelmi Minisztérium, Kövízig és az önkormányzat (10. Térkép). Bányászati tevékenység Surány területén a Kék Duna Mezőgazdasági Szakszövetkezet kezelésében lévő homokbányában folyik. Működését 1996-tól hosszabbították meg, rekultivációra utaló jelek nincsenek, sőt további bányák nyitását tervezik. A Pilisi Parkerdőgazdaság a szigeten lévő erdők egy részét kezeli. A tervezett nemzeti parki terület érinti egy részét, ott a NP előírásai szerint kell módosítaniuk a működést. Mint oly sok erdőgazdaság, úgy a pilisi is az akáctelepítését szorgalmazta, háttérbe szorítva az őshonos fafajokat (MAE, 1986).