Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1995-1997 (Budapest, 1998)

MOLNÁR ZSOLT: Területhasználati konfliktusok a Szentendrei-szigeten

a biológiai, illetve az integrált gazdálkodás irányába fog elmozdulni. Ez a gazdák számára termesztési profilváltás (kertészet, gyümölcstermesztés erősödése) nélkül - a kizárólagos szántóföldi növénytermesztéshez való ragaszkodással - nehezebbé teszi a megélhetést. A mezőgazdaság területhasználatát ábrázoltam a 10. térképen. Környezetvédelem Általános jellemzés A Szentendrei-sziget jelentős természeti értékek hordozója, egyrészt az értékes vízbázis, másrészt jelentős flóra- és faunakincs található itt, végül a Dunakanyar tájképének nélkülözhetetlen eleme. A szigetet 1985-ben a Pest Megyei Tanács teljes egészében védetté nyilvánította. Később, a megyei tanácsok megszűnésekor, az .Alkotmány 44/A§ (2) bekezdése értelmében a megye szerepét részben az önkormányzatok látták el. Az 1991 • évi XX. törvény 85.§ ( 1 ) bekezdése értelmében a helyi jelentőségű természeti értékek védetté nyilvánítása a települési önkormányzatok hatásköre. Ezt az összeférhetetlenséget kihasználva az önkormányzatok a védettséget feloldották, és azt az érdekeiknek megfelelően módosították. A vízbázis jelentősége és értéke vitathatatlan, kedvező környezeti hatása az, hogy a védőzónák látogatásának tiltásával sikerült a természeti értékeket viszonylag sértetlenül megőrizni. Természeti értékek - növényvilág A Szentendrei-sziget főbb növényzeti típusai közé tartozik a homoki tölgyes, amelynek uralkodó faja a kocsányos tölgy (Quercus robur), néhol fellelhető az aljnövényzetben a védett piros madársisak (Chephalathera rubra) is. A tájidegen fajokkal telepített erdőülteivények néhány esetben még őrzik az eredeti lágyszárú szintet. Az ártéri kaszálórétek fajösszetétele igen változatos, helyenként tömeges lehet pl. őszi kikerics (Colchicum autumnale). A szigetet eredetileg széles sávban határoló fűz-nyár ligeterdő ma már csak néhány helyen maradt meg. A keleti parton morotvát találunk nádassal, nyílt vízzel, magas sásossal. A mélyebb fekvésű helyeken láprétek, mocsárrétek alakultak ki, a sziget déli részén szibériai nőszirom (Iris sibirica) állománnyal, illetve az északi részen kígyónyelv-páfránnyal (OphÜoglossum vulgatum). A természetes vegetáció fontos alkotói a homoki gyepek, leggyakoribb a homokpuszta rét, amelynek két típusát lehet elkülöníteni. Egy természet közelibb homoki árvalányhajas, és egy degradált kunkorgó árvalányhajas típust. A nem tökéletesen záródó foltokban nyílt homoki gyepekre jellemző fajok fordulnak elő. Az évelő homokpusztagyep (Festucetum vaginate) a Duna-Tisza közéről ismert, de attól jobban záródó (Balog, 1992.). A növényzeti típusok után tekintsük a zoológiai értékeket! - állatvilág A Dunakanyarban áttörő víz a felgyorsult folyással, kavicsos aljzattal ritka hazai csigafajok élőhelyét képezi. A térségben előforduló 33 vízi csigafaj közül öt védett, nagyrészt dunai endemizmus. Ezek a következő fajok: bödöncsiga (Theodoxus transversalis), rajzos csiga (Theodoxus danubiaüs), kúpos kerekszájú csiga (Valvata naticina), folyami csiga (Fagotia esperi). Szitakötők szintén találhatóak itt. Megtalálható a fogyatkozó, az IUCN besorolás szerint sérülékeny állo-