Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1995-1997 (Budapest, 1998)
MOLNÁR ZSOLT: Területhasználati konfliktusok a Szentendrei-szigeten
mányú, Gomphus vulgatissimus és az, ugyancsak az IUCN kategóriák szerint veszélyeztetett, Sylurus flavipes. A Pilisben és itt a szigeten található egy védett siskafaj, a sisakos sáska (Acrida hungarica). A bogarak rendjéből is találunk itt 8 védett és 11 ritka fajt, a hártyásszárnyúak közül 8 ritka fajt írtak le a területen. A Szentendrei-sziget legjelentősebb állattani értéke a fóti boglárka (Plebejides pylaon foticus), korai posztglaciális maradvány lepkefaj. 1988-ban bukkantak rá, a szigeti populációja a legerősebb. A kétéltűek és a hüllők, mint köztudomású, minden faja védett Magyarországon. Közülük 9 kétéltű- és 8 hüllőfaj előfordulása bizonyított. A vízimadarak előszeretettel keresik fel a szigetet. Az elmúlt húsz év során nem kevesebb, mint 154 madárfajt regisztráltak, amelyeknek nagy része őszi-tavaszi átvonuló, illetve telelő faj (Dunakanyar Híradó, 1995.). Természetvédelem Területi igények A fent említett értékeket ismerték fel akkor, amikor javasolták a sziget egy részének, egészen pontosan: "Kisoroszi községhatárból a szigetcsúcs, illetve a Duna-folyam községhatárba tartozó szakasza a nagyág partja mentén húzódó gyep- és erdőterületekkel, valamint a nagyági szigetekkel. Tahitótfalu községhatárában a Kecske-sziget, Matuska-sziget, Széles-mező, Felső tordák, Torda-sziget tartozik a NP-ba, valamint a Duna-parti erdők és gyepek a hullámtéri oldalon, illetve a kisági oldalon Duna és zátonyai a hídig. Pócsmegyeren a nagyági oldalon a vízmű útja és a Duna közötti területek, a Homokdűlő, Surány alatt pedig a védőtöltés és a Duna közötti teriilet tartozik ide (az ún. Zátony). Szigetmonostoron a Duna nagyági területe, a szigetekkel és a parti erdősávval, a Hegyköz-dűlőtől délre pedig a teljes szigeti terület a NP-ba tartozik" (10. térkép). A nemzeti parki védelem ez alapján Kisorosziból 484,8216 ha-t (43,76%-ot), Pócsmegyerből 484,9180 ha-t (37,13%-ot), Szigetmonostorból 868,1516 ha-t (36,96%-ot) és Tahitótfaluból 1005,2288 ha-t (25,64%-ot) érint. A nemzeti park létrehozása bizonyos tájképi, területhasználati feltételekkel jár (Váti, 1994.). Területhasználati következmények A NP területén művelési ág, valamint a földterületek alakjának megváltoztatásához a természetvédelmi hatóság hozzájárulása szükséges. A NP egyedi sajátságát a sziget esetében a Duna-part természetes voltát fenn kell tartani. A NP területén, illetve arra hatással levő területen, mindenféle területhasználat, telekalakítás, létesítmény elhelyezése és a használatbavétel engedélyezéséhez, a természetvédelmi hatóság engedélyezése szükséges. A NP területén a gépjárműforgalom a közutak kivételével tilos. Gépjárművel parkolni csak a közlekedésre engedélyezett út szélén (útpadkát is beleértve), illetve kijelölt parkolóhelyen szabad. Lovagolni és kerékpározni csak a fokozottan védett területeken kívül, a természetvédelmi hatóság engedélyével, kijelölt útvonalakon szabad. Gyalogosan közlekedni a földutakon szabad, a fokozottan védett területek engedéllyel látogathatók. A Duna védett vízfelületén a vízi közlekedés általában megengedett, azonban a szigetek mellékágaiban a motoros vízi járművek közlekedése, a szolgálati célú járművek kivételével, nem lehetséges. A jelenleg is üzemelő kompok közlekedése korlátozás alá nem esik. A NP vadon élő állatvilágának, a vadászható, illetve a halászható fajok kivételével,