Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1995-1997 (Budapest, 1998)

MOLNÁR ZSOLT: Területhasználati konfliktusok a Szentendrei-szigeten

tésével mindezt könnyebbé tette, és ez növelte a tartásra vállalkozók számát is. Jelentős volt a nyúltenyésztés is, ami a 80-as évek végére lényegében megszűnt. Az állattartás jelenleg mint kiegészítő tevékenység játszik szerepet a kistermelők birtokain, biztosítva azok húsigényét. Jelen Az 1990-es évek után Kisoroszi kivált a Kék Duna Szakszövetkezet kereteiből és egy önálló szövetkezetet hozott létre. A másik három település lakosságának egy része tag maradt, másrészük visszakérte földjét, és magángazdálkodásba kezdett. A problémák is ekkor kezdődtek el, mivel a téeszesítés után a Fővárosi Vízművek számára jelentős területeket sajátítottak ki, továbbá az árvízmentesítés hajdan művelt területeket is érintett, ezáltal az egykori területek közel 20%-kal csökkentek. Kisorosziban a régi és így az új szövetkezet területén található a golfpálya, amely az ország első szabványos méretű golfpályája volt, és amely a területért bérleü díjat fizet. Ugyancsak bérleti díj származik a lovarda területhasználatából is. A földjeiket visszakérők jó része természetesen ezeken a területeken szeretné viszontlátni hajdanvolt birtokát, és nem a gyep, hanem a bérleti díj miatt. A szövetkezet szintén emiatt nem szeretné ott kimérni a földeket, és nem szorgalmazza a magángazdálkodást. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az igénylők említett hányada nem szeretne gazdálkodni. Tahitótfaluban, a szövetkezet elnökének elmondása szerint, a szakszövetkezet területének mintegy 60%-át a gazdák művelik. A művelt területeken leginkább földieper termesztése folyik, amelyet korábban is, a kézimunkaerő igénye miatt, a tagok végeztek. A Szentendrei-sziget a földieper-termesztéséről híres, innen történik legnagyobb részben a budapesti piacok ellátása. A termesztés magas szinten tartásához műtrágyát is alkalmaznak, mely, a vízművek illetékese szerint, a vízvédő zónák közelében a kutakat is veszélyezteti. A növénytermesztésen kívül az itt élők állattartással is foglalkoznak. Pócsmegyer az a település, ahol a legtöbben igényelték vissza hajdani földjüket, a szövetkezet itt csak a területek 10%-án gazdálkodik. Az eper termesztése itt is nagy területeken folyik, de jelentősége kisebb, mint a korábban említett Tahitótfalun. Szinte minden portán találunk állatokat, melyek takarmányigényét földterületük egy részén termelik meg. Szigetmonostoron a tagoknak csak 10%-a műveli maga a földjét, tehát a szövetkezetnek itt maradt a legnagyobb érdekeltsége. A növénytermesztés, hasonlóan a többi településhez, itt is - az emberi szükségleteken kívül - az állatok takarmányozását szolgálja. Mint láttuk, a különböző falvak lakói különböző arányban választották a szövetkezetet, illetve a magángazdaságot. Ennek oka a társadalmi jelenségekben keresendő. Tahitótfalu, a híd biztosította helyzeti előnye következtében, könnyen bekapcsolódhat a kereskedelmi forgalomba, és ez legalább annyi ipari, szolgáltatásbeli lehetőséget biztosít számára, mint a mezőgazdaság. Pócsmegyer ezzel szemben komp és a híd hiányában elzárt, távolabb esik a gazdasági vérkeringéstől. Általánosságban elmondható, hogy a mezőgazdasági művelésben a szövetkezet mellett jelentős szerepet kaptak a magángazdálkodók, ezáltal a szövetkezet a csökkenő jelentőségű termelőtevékenység mellett szolgáltató feladatokat is vállal, gépparkja jobb kihasználtsága érdekében. A gazdálkodás, környezetvédelmi és víznúnőségvédelmi nyomásra, várhatóan