Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1995-1997 (Budapest, 1998)

MOLNÁR ZSOLT: Területhasználati konfliktusok a Szentendrei-szigeten

Külső védőövezet A külső védőövezet határa a felszínhez közel fekvő vízadó rétegre telepített kútnál a belső védőövezet határától mért 100 m szélességű körgyűrű. Csápos kutaknál a belső védőövezet határától mért 100 m széles területsáv. A külső védőövezet területe fásítható és azon mezőgazdasági művelés folytatható. Tilos azonban a szerves trágyázás és az állatok legeltetése (Hansági, 1979) • Hidrogeológiai védőövezet A hidrogeológiai védőövezet határát a víznyerő helyhez tartozó vízgyűjtő teriilet nagyságának és hidrogeológiai adottságainak figyelembevételével kell megállapítani. A hidrogeológiai védőövezet területén nem szabad olyan létesítményt építeni, amely a víznyerő helyet szennyezéssel veszélyezteti. Az övezetben tilos az erdőirtás, a bányaművelés és minden, a víz tisztaságát és természetes állapotát veszélyeztető munka végzése (ll/196l.(VÉ.8.)). Összegzés, tervek E törvény alapján látható, hogy a sziget életét leginkább befolyásoló hidrogeológiai védőövezetre vonatkozó szabályok a területhasználatot illetően meglehetősen általánosak. Lévén az egész sziget hidrogeológiai védőövezet, a most készülő rendelettervezet az egyes tevékenységekre vonatkozólag konkrétabban fogalmaz. Ezt mutatja be a 3. számú melléklet (3. Melléklet), melynél az egyes övezetek határát, a korábbiaktól eltérően, nem a terület, hanem az elérési idő szerint határozták meg. Ezek szerint a belső védőövezet az, amelyről 20 nap alatt, külső az, ahonnan 200 nap alatt jut a víz a kivétel helyéhez. A hidrogeológiai védőterületet is ez alapján osztották fel, mégpedig az 5 év elérési idejű terület a belső, és az 50 év elérési idejű a külső hidrogeológiai védőterület. A táblázatból a hidrogeológiai védőterületre vonatkozólag a mezőgazdaság példáját ragadom ki. Ebből kiderül, hogy a vízvédelem érdekében a kisüzemi, hagyományos gazdálkodás áll, hiszen a műtrágya- és peszticidfelhasználás korlátozott. Érdekes módon még a szerves trágya felhasználása is csak a - szintén három részre osztott - hidrogeológiai védőterület külső részén nem esik korlátozás alá. Érthető a vízművek aggodalma, hiszen jelentős nitrátfoltok figyelhetőek meg a sziget alatti talajvízben (2. Térkép). (Az ivóvíz 40 mg/l Ntartalma csecsemők számára már életveszélyes!) Egy, a tervezet készítésében résztvevő hölgy elmondása szerint a biológiai gazdálkodás engedélyezett lenne, bár a táblázatot vizsgálva, a gazdálkodás, akár a biológiai is, kétséges a szervestrágyázás korlátozása miatt. A védőterületek jelenlegi elhelyezkedését mutatja a 10. térkép. Ezen jól látszik, hogy ez a partmenti sávokat és a sziget déli részét érinti leginkább. A hidrogeológiai védőterületet nem ábrázoltam, mivel az a sziget egészét lefedi. Mezőgazdasági területhasználók Történeti visszatekintés A sziget lakosságának a fő megélhetési forrása mindig a mezőgazdaság volt. Bár a talaj tarn és éghajlati feltételek nem a legkedvezőbbek, mégis a mezőgazdaság nagy jelentőségű az itt élők számára. A lakosságnak nemcsak a sziget területén, hanem a Pilis-hegység lábánál is voltak birtokaik. Ezeket a területeket, a múlt század végi filoxérajárványig, szőlő borította, igen jó