Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1995-1997 (Budapest, 1998)

MOLNÁR ZSOLT: Területhasználati konfliktusok a Szentendrei-szigeten

A területhasználat jellemzői A sziget területén több tájhasználati funkcióval találkozhatunk. Természeti kincsek és értékek megkívánják a természetvédelem kiterjesztését, az értékes vízbázis vízkivételi és vízvédelmi igényeket támaszt, a táj szépsége turistákat vonz, mindezek mellett az itt lakók megélhetése nagymértékben függ a mezőgazdaságtól... A fent említett néhány igény csak része a szigeten felmerült igényeknek, amelyek több esetben is ellentétesek. A tájfunkciók tehát - jelentőségük sorrendjében - az alábbiak szerint csoportosíthatóak: a vízbázis, mezőgazdasági-, környezetvédelemi-, idegenforgalmi-, egyéb funkciók. A következőkben bemutatom ezen öt csoport területhasználatának feltételeit, következményeit, területi megoszlását és az ezekből adódó konfliktusokat. A vízbázis használói A vízbázis jelentősége A sziget egy páratlan és nélkülözhetetlen természeti kincs, az ivóvíz jelentős forrása. A 18 víztermelő telepből kitermelt víz 735000 m-Vd, ami átlagosan 5-600000 m-Vd termelést jelent, ez az érték csökkenő tendenciát mutat, ami a víz árának emeléséből származó takarékosabb vízhasználatból fakad. Az innen kitermelt ivóvíz jelentősebb vegyszeres kezelés nélkül juthat jelenleg a fogyasztókhoz, de a vízminőség romlás lehetőségét növelte a közép-dunai szakaszon a mederből egy évtized alatt kitermelt 14 millió m

3 kavics. Kisoroszi - természetes védőréteg hiányában - igen érzékeny terület (Kövízig, 1993)A vízbázis védelme A vízbázisok védelmét szolgálja a kivétel helyének és környékének szigorú védelme. Az ivóvíz védelméről az egészségügyi miniszter és az Országos Vízügyi Főigazgatóság 196l-es, együttes utasítása intézkedik. Ebben három védőterületet különítettek el: a) belső b) külső c) hidrogeológiai. „A belső védőövezet a közvetlen, a külső a közvetett a hidrogeológiai védőövezet pedig a távolabbi szennyeződési, illetőleg fertőződési lehetőségek kizárására szolgál" (VÉ., 1961. 1. § (3)). Belső védőövezet A belső védőövezet határa a felszínhez közel fekvő vízadó rétegre telepített kútnál, amelyek a szigeten találhatóak, a vízkivételi helytől mért 50 m sugarú kör. Csápos kutaknál, melyek szinte az egész partmenti sávban megtalálhatóak, a csápok külső végétől mért 50 m távolságot összekötő vonalon belül eső terület, beleértve a csápokon belüli területeket is. Víztároló tónál, ha a tó egész teriiletét kell védeni, a tó szélétől mért 20 m széles területsáv. A belső védőövezet területén, a műtárgy körül 10 m széles területsáv szabadon hagyásával, csak dió-, barackos körtefák, esetleg egyéb kisgyökérzetű lombos fák ültethetők.