Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1995-1997 (Budapest, 1998)

PÁLÓCZI HORVÁTH ANDRÁS-SZŐKE MÁTYÁS: A visegrádi királyi palota középkori kertjeinek kutatási programja

3.3 Az ásatás leírása: 1993. Megkutattuk az északkeleti palota É-i zárófalának alapozását, az É-i zárófal és a földterasz közötti sávot ( I—II. szelvény, 5. kép). A kert ÉNy-i részén részben feltártunk egy 15. századi kő­vel falazott, ásott kutat (III—IV. szelvény), melynek feltárását a magas talajvíz miatt nem lehetett folytatni. Megkutattuk a terasz támfalának alapozását (V. szelvény). Újra feltártuk a 15. századi szökőkút-alapot (VI. szelvény). 1994. Teljesen feltártuk a 15. századi, Zsigmond-kori kutat (III-IV. szelvény, 6-7. kép). Szitaso­ron történő iszapolással kb. 2,5 m 3 iszapból kiválogattuk a növényi termés-, mag-, szármarad­ványokat, a famaradványokat és régészeti fatárgyakat, az állatcsontleleteket (8. kép). A kert É­i részén 200 m 2 felületet teljesen feltártunk (VII—X. szelvény), a periódusok szerinti szinteket kibontottuk. Elvégeztük a rétegek régészeti kormeghatározását. 1995. A kert D-i felében a támfalhoz kapcsolódó rétegsort és a geofizikai objektumokat vizsgál­tuk (XI-XII. szelvény), valamint a szökőkúttól K-re és Ny-ra lévő rétegeket (XIII-XIV. szelvény). Újra vizsgáltuk a zárófal és a támfal alapozását és a terasz feltöltését (I-II. szelvény). 1996. A kert D-i részén, a restaurátorműhely közelében geofizikai objektumokat kerestünk (XV-XVTI. szelvény). Árpád-kori kemencét és járószintet, és egy 14. századi árkot tártunk fel. 1997-ben új kutatási periódus kezdődött régészeti ásatással és természettudományos vizsgálatokkal, ennek eredményeiről majd a kutatások lezárása után számolunk be. 3.4. A kertásatás régészeti, történeti és építéstörténeti eredményei 3.4.1. A kert stratigráfiája A terasztól Ny felé a kert történeti rétegei mindenütt bolygatatlanok. A jelenlegi gyep alatt a 20. század közepén a kertben szétterített építési törmelék és szemét húzódik 0-50 cm vastag­ságban. Az alatta fekvő vastag humuszos agyagréteg a 17-19- században rakódott a területre, az erózió hordta le a hegyről. Ennek a rétegnek a felső részét szántották, a szántás azonban sze­rencsére nem rongálta meg a királyi palotával egykorú talajrétegeket. Megfigyeltük, hogy a 14. századtól fokozatosan emelkedett a kert talajfelszíne. Sikerült elkülöníteni az egyes szinteket, melyek azonosíthatók a palota fő építési periódusaival. Megfigyelhető a palota pusztulásának időszaka, amikor épülettörmelék került a kertbe (16. század vége-17. század). Az alatta lévő, 14-15. századi rétegek a nagy Mátyás-, Zsigmond- és Nagy Lajos-kori építkezésekről vallanak: az építőanyag finom törmelék formájában a kertben is szétszóródott. A legalsó építési réteg a 14. század első felére tehető, Károly Róbert építkezésével azonosítható. Helyenként megfigyel­hető, hogy ez a réteg egy korábbi, Árpád-kori járószinten fekszik, melyen előkerültek a 13. szá­zadi település nyomai (kemence, kerámia leletek). 18

Next

/
Oldalképek
Tartalom