Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1995-1997 (Budapest, 1998)
SZŐLLŐSY GÁBOR: Két mongol dísznyereg a Magyar Mezőgazdasági Múzeum gyűjteményében
Az első nyeregkápa (urd büüreg) enyhén ívelt, viszonylag meredek állású. Kápafej nélküli, felső része lekerekített sarkú, de szegletes formát mutat. A hátsó kápa (xoit büüreg) szintén enyhén ívelt, kb. 45°-os szögben áll. Felső része hasonló az első kapáéhoz, de valamivel szélesebb. Mindkét kápa peremét kb. 1 cm széles, öntött, vésett díszű ezüst pánt (xyar) szegélyezi. Az ezüst pántok végei mintegy 5-10 cm hosszan a nyeregtalpak alá vannak hajtva. E visszahajló pántok számára a nyeregtalpakba megfelelő méretű vályúkat szoktak vésni. Esetünkben ezek hiányoznak. A xyar-okat az első kápa peremén nyolc, a hátsón kilenc vasszeg rögzíti, eléggé eseüeges elrendezésben. A nyereg ülésének felületét lila színű, vászonkötésű gyapjúszövettel borított nemezpárna (oloncog) fedi, amely pontosan követi a kapák szélének vonalát. A párnázást mindkét oldalon két-két, karélyos szélű, öntött, vésett díszítésű ezüst veret (daruulga) fogja le (5. ábra). Ezeket két-két rövid szíjjal rögzítik, amelyeket a nyeregtalpakon lévő furatpárokon fűztek át és kötöttek össze. A furatok úgy vannak elhelyezve, hogy a szíjcsomók a nyeregtalpak élére, azaz a nyereg boltozatának belsejébe esnek. A Sambuu nyereg párnázásának lefogására nemcsak a dísznyergeken alkalmazzák a négy ezüst (vagy réz) veretet, hanem a hétköznapi használatra szánt darabokon is. A nyeregtalpaknak a két kápa közé eső részén, nagyjából középen, van a kengyelszíj átfíízésére szolgáló téglalap alakú véset. Ezen a szakaszon a párnázás alá rögzített, kis trapéz alakú fiók nyeregszárny (dews) takarja a kengyelszíj felső darabját (6. ábra). Ez vastag, barna lakkréteggel fedett bőrből készült. Díszítése barna, és fekete bőrből, valamint zöld műbőrből összeállított többrétegű rátét. A fekete bőr zsinórrátétet utánoz. A bőrből kivágták a minta befoglaló formáját, és a felvarráskor az öltések szellemes vonalvezetésével érték el, hogy az elkészült díszítés bonyolult formában egymás alatt és -fölött kígyózó zsinórrátét benyomását kelti. A fiók nyeregszárny közepén egy úgynevezett boldogság fonat (öljii utas) látható, de kidolgozása elég felületes. Ez a motívum a díszítés technikájától függetlenül, ezen a helyen szinte minden esetben megjelenik. A fiók nyeregszárnyaknak a párnázassál érintkező részén a lakkréteg megtört, lepattogzott. Az MTI fotón jól kivehető, hog}' az átadáskor a lakkozás még ép volt. Ezek a sérülések tehát az átadás után, valószínűleg itthon keletkeztek, vélhetően annak következtében, hogy a kengyelszíjcsatokat - a modern úrlovas gyakorlatnak megfelelően - felhúzták a nyeregtalpakhoz. Ki- és becsatoláskor, kengyelszíjállításkor így fel kellett hajtani a fiók nyeregszárnyakat, amelyeken ezáltal megtört a lakkréteg. A hagyományos mongol nyergelésnél - akárcsak a magyar fanyergek, csikóspatracok esetében - a kengyelszíj csatja közvetlenül a kengyelvas fölött helyezkedik el, így kengyelszíjállításnál nem kell megtörni a lakkozott bőr hók nyeregszárnyat. A kengyelszíj (döröönii sur) nyersbőrből készült, 2,5 cm széles, krómozott, görgős vascsattal csatolódik. A csatot egy 25 cm hosszú, 5 cm széles, zsinórrátét-imitációval díszített bujtató (döröönii ger) takarja el (7. ábra). A kengyel (döröö) vasból készült, a talpát kivéve krómozott. Talpának lemezén rombusz elrendezésben négy darab 8 mm-es furat van. Ezt a jellegzetes formájú, nagy ovális talpú kengyelt ALMÁSY kínai kengyelnek nevezi 5 . A két kápa között, a kapákhoz közel van egy-egy furat. Az ezeken átfűzött nyersbőr szíjakkal (összesen négy darab) van a nyeregtalpak alsó felületéhez kötve a vastag, barna lakkréteggel fedett bőr nyeregszárny (gölöm) 6 (8. ábra). Ez két félből van összevarrva. Az illesztést
