Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1995-1997 (Budapest, 1998)
SZŐLLŐSY GÁBOR: Két mongol dísznyereg a Magyar Mezőgazdasági Múzeum gyűjteményében
Két mongol dísznyereg a Magyar Mezőgazdasági Múzeum gyűjteményében SZŐLLÓSY GÁBOR I. A tárgyak megszerzésének körülményei A 65.1396.1-5. leltári számú nyeregfelszerelés 1965 őszén ajándékként került a múzeumba. KÁDÁR János, az MSZMP KB első titkára hivatalos mongóliai látogatásakor, I965. szeptember 20-án, az ottani Mongol-Magyar Barátság Mezőgazdasági Termelőszövetkezettől kapott ajándékba egy felnyergelt lovat 1 . Ennek a nyeregfelszerelését ajándékozta a múzeumnak. Kádár MATOLCSI János főigazgatóhoz írt ajándékozó levele alapján gyanítható, hogy a lovat nem hozták el Mongóliából, ez azonban nem derül ki egyértelműen (1. ábra). A nyereg és a kantár 1992-ig az Országos Lótenyésztési Felügyelőség, illetve jogutódja sümegi ménösszpontosító állomásán, a Magvar Mezőgazdasági Múzeum lószerszám-történeti kiállításában volt látható (2. ábra). A 91-274.1-4. leltári számú nyeregfelszerelés LOSONCZI Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának Elnöke 1970. évi hivatalos mongóliai látogatása során került Magvarországra. Dzs. SZAMBÚ, a Mongol Népköztársaság Nagy Népi Hurálja Elnökségének elnöke 1970 július 3-án egy felnyergelt lovat ajándékozott Losonczinak 2 (3. ábra). A küldöttség a lovat és a nyeregfelszerelést is hazahozta. A nyereg tartozékaival együtt a Magvar Mezőgazdasági Múzeum tulajdonába került, és 1984-ben Nagycenken, a Ménösszpontosító Állomás nyereggyűjteményében nyert elhelyezést. A lovat az alagi diplomataistállóba helyezték. 3 . II. A tárgyak leírása Az egyes alkatrészek mongol nevét (egyes számú alakot) zárójelben adjuk meg 4 . 65.1396.1-5. leltári számú nyeregfelszerelés (4. ábra) Az egész nyereg (emeel) nyárfából készült. A faalkatrészek látható felülete korallpirosra, a boltozat alsó felülete zöldre van festve. A két nyeregtalp (xawtas) felső éle egyenes, elöl és hátul egyaránt nagy, egyenletes ívvel megy át az alsó élbe. Az első kápa előtt és a hátsó mögött mindkét oldalon egy-egy (összesen négy) ovális, dobozszerű, öntött, vésett díszű ezüst veret (baawar) van. Ezek a veretek tulajdonképpen a vérszíjak (ganjag) rögzítésére szolgálnak. A nyersbőr vérszíjakat behúzták a veret oldalán erre a célra vágott nyílásba, majd átfűzték a nyeregtalp furatán, végül a szíjak végébe hasított lyukon és a furaton átdugták a veret „lábát" és azt széthajtva rögzítették. Ezen a nyergen elöl két-két, hátul három-három vérszíj van. A vérszíjak a málha rögzítésére szolgálnak. Elnevezésük onnan ered, hogy a vadászzsákmányt is e szíjak segítségével málházzák a nyeregre, ezért gyakran véresek. A hátsó kapák mögött van még egy-egy nagy, vese alakú ezüst veret (ezek neve is baawar), amelyek alól egy-egy kis, zsinórrátét-imitációval díszített bőr nyelv lóg ki.
