Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1995-1997 (Budapest, 1998)

PÁLÓCZI HORVÁTH ANDRÁS-SZŐKE MÁTYÁS: A visegrádi királyi palota középkori kertjeinek kutatási programja

terdiszciplináris régészeti kutatásra. A híres Mátyás-kori függőkertek helyén, a palota belső teraszainak talajrétegeiben azonban a korábbi régészeti feltárások és műemlékvédelmi munkák oly nagymértékű bolygatást okoztak, hogy ezeknek a területeknek az ásatását nem tartottuk érdemesnek. A ferences kolostor kertjének feltárására - főként a támogatás szűkös volta miatt egyelőre nem került sor. Ebben a kutatási időszakban tehát a feltárás a palotához észak felől csatlakozó gyümölcsöskert és szőlő területén folyt. Feltehető volt, hogy a középkori rétegek és objektumok itt kevéssé bolygatottak, s hogy a kertépítés rendszerének maradt valami régészeti nyoma. Fő kutatási célunk természetesen kezdettől fogva a kertrekonstrukció műemléki tervezéséhez szükséges régészeti, botanikai, kerttörténeti adatok szolgáltatása volt, ezen túlmenően azonban számoltunk azzal, hogy a kertben elvégezhető interdiszciplináris régészeti vizsgálatok a palota építéstörténetéhez, mindennapi életéhez és ökológiai környezetének rekonstruálásához is fontos forrásanyagot hozhatnak napvilágra. A pályázati anyagban megfogalmazottak szerint: „A komplex, multidiszciplináris vizsgálatok közös eredménye lehet a természetes környezet, a kultúrkörnyezet és a mikroklíma rekonstrukciója. A középkori ökológiai változásokra eddig nagyon kevés adat van, tervezett kutatásaink tárgyi forrásokkal és azok vizsgálati eredményeivel járulnának hozzá Magyarország történeti ökológiája középkori fejezetének megírásához." A program megtervezése során szükséges volt alaposan tájékozódni a megfelelő feltárási módszerekről, valamint az alkalmazható természettudományos vizsgálatokról. A feltárásra kijelölt terület, núnt régészeti lelőhely, a középkor óta beépítetlen maradt, területén korábban számottevő kutatás nem történt, így feltehető volt, hogy a középkori rétegek és objektumok kevéssé bolygatottak (3. kép). A történeti kertek régészete a régészettudomány egyik legfiatalabb szakterülete, módszertana az 1970-es években alakult ki, a természettudományos vizsgálatok és a környezeti régészet szemléletének és módszereinek elterjedésével párhuzamosan.^ A kert mint az emberi környezet mesterséges létesítménye már az őskorban, a mezőgazdaság kezdeteinél megjelenik, a régészeti kertkutatás lehetőségekben és forrásanyagban leggazdagabb korszakai azonban a római kor, a középkor, a reneszánsz és az újkor. A szakirodalomból elsősorban a középkori és koraújkori régészet eredményeit használtuk fel. Előzetes tájékozódásaink során konzultálaink dr. Hajós Gézával, a bécsi Bundesdenkmalamt művészettörténészével, a kertkutatás nemzetközileg elismert szakemberével, aki megismertetett a bécsi Neugebäude kutatási eredményeivel. Angliában dr. Alan Aberg, a London-Southampton központi! National Archaeological Record igazgatója volt segítségünkre a régészeti kertkutatás módszertani kérdéseiben. Ő 1992-ben személyesen is ellátogatott Visegrádra és folyamatosan ellátott szakmai tanácsokkal. A franciaországi Joinville-ben 1992-ben dr. Szikra Éva kertépítésszel együtt Pálóczi Horváth Andrásnak alkalma volt részt venni egy 16. századi reneszánsz kastély és kert műemléki helyreállítás utáni ünnepélyes felavatásán és konzultálni a tervezőkkel. A visegrádi kutatások során segítségünkre volt még David C. Devenish, az angliai Museum Flat igazgatója, aki 1995-ben szaktanácsadóként dolgozott a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban. A magyar kutatók közül mindenekelőtt dr. Várkonyi Ágnes történész, egyetemi tanár segítségét kell említenünk, aki a jelen program megindításának is egyik kezdeményezője és szakmai támogatója volt, s aki az ELTE történeti ökológia szemináriumán több ízben is helyt adott a környezeti régészetről, illetőleg a visegrádi kertkutatásról szóló előadásoknak.