Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1995-1997 (Budapest, 1998)

PÁLÓCZI HORVÁTH ANDRÁS-SZŐKE MÁTYÁS: A visegrádi királyi palota középkori kertjeinek kutatási programja

Az előttünk álló feladatok meghatározták, hogy kertkutatási programunkban fontos szerepet szántunk a környezeti régészetnek.

3 Ez különösebb magyarázatot nem igényelne és talán nehézséget sem okozna, ha Magyarországon a környezeti régészet rendelkezne megfelelő kutatóbázissal. Ezen a szakterületen eddig csak magányos kezdeményezések történtek, egyik központi régészeti intézmény sem vállalta fel a környezeti régészetet, sőt alkalmanként be is szüntette az ilyen irányú próbálkozásokat. (Az utóbbi években az ELTE Régészettudományi Intézetében történt nyitás a környezeti régészet felé is.) A MTA-VEAB Archeometriai Munkabizottsága ugyan 1991-ben kezdeményezésünkre a környezeti régészetet is befogadta programjába, de ennek eddig csak elvi jelentősége volt. A Magyar Mezőgazdasági Múzeumban 1991-ben Környezeti Régészeti Munkacsoport jött létre (régész, archeobotanikus, archeozoológus), de bizonyos személyi változások és igazgatási okok matt ez a csoport éveken keresztül nem volt működőképes. A környezeti régészeti vizsgálatok sokféle szakterület együttműködésén alapulnak és megfelelő anyagi támogatás nélkül nem megvalósíthatók. Visegrádon tehát a lehetőségek szűkös voltával kellett számolnunk. Saját erőből elvégezhető feladatnak tűnt a földminták iszapolása, az archeobotanikai és az archeozoológiai vizsgálat, de más intézményekben dolgozó külső szakértők bevonására is gondoltunk (Természettudományi Múzeum, Magyar Nemzeti Múzeum, MTA Régészeti Intézete, ELTE Természettudományi Kar. Budapesti Műszaki Egyetem, Gödöllői Agrártudományi Egyetem, Budapesti Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem). Az ásatást és a hozzá kapcsolódó kutatási költségeket OTK4 támogatásból, a visegrádi Mátyás Király Múzeum és az OMVH kutatási keretéből fedeztük. 1996-1997-ben a ,,Magyar Mezőgazdasági Múzeumért" Alapítvány nyújt anyagi támogatást a munkákhoz. A Magyar Mezőgazdasági Múzeum a régész, archeobotanikus és archeozoológus szakemberek részvételével járult hozzá a programhoz. Ezen segítségek ellenére is az anyagi feltételek meghatározták, hogy - az eredeti elképzeléstől eltérően - egyelőre csak a királyi palota gyiimölcsöskertjében folytattunk régészeti ásatást, el kellett halasztanunk egyes természettudományos vizsgálatokat, le kellett mondanunk a leletek gyors feldolgozásáról és publikálásáról. A visegrádi középkori palotakert régészeti ásatásának vezetői: Szőke Mátyás múzeumigazgató (MKM), témavezető és dr. Pálóczi Horváth András régész (MMM). A témában részt vevő kutatók: Búzás Gergely régész (MKM), Torma Andrea archeobotanikus (MMM), Somhegyi Tamás archeozoológus (MMM). Dr. Gyulai Ferenc archeobotanikus (MTA Régészeti Intézete) a program tervezésében és megindításában vett részt. A terepmunkában és a rajzolásban segítséget nyújtott: dr. Molnár Erzsébet régész (MMM). Az ásatáson előkerült régészeti leletek a Mátyás Király Múzeum gyűjteményébe kerültek, a restaurálást a múzeum restaurátorai végzik. Az archeobotanikai és az archeozoológiai leletek a Magyar Mezőgazdasági Múzeum gyűjteményeit gyarapítják, itt folyik a régészeti faleletek konzerválása is. 2. Történeti adatok Amikor Károly Róbert 1323-ban Visegrádra helyezte székhelyét, a IV. Béla kori vár alatt és a hospestelepülésen jelentős építkezések kezdődtek. A király és a környezetéhez tartozó főpapok, főurak és nemesek udvarházakat és nyaralópalotákat építtettek maguknak a Duna jobb