Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1995-1997 (Budapest, 1998)
CSÓK MÁRTA: Szolgáltatás vagy hivatás? (Múzeumpedagógia a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban)
öröm, hogy a régen is kedvelt virágok - rózsa, liliom, szegfű - ajándékozása ma is dívik és a gesztus ma is hasonló jelentéssel bír. Népszerű a gyógynövénytermesztés, gyógynövényfogyasztás kérdése is. Szerencsére a gyerekek jól emlékeznek, hogy betegségük alkalmával a gyümölcsteák és a hársfatea vagy a kamillás borogatás jótékonyan enyhítették fájdalmaikat, így már gyermekkorban erős a kötődés a gyógynövényekhez és nagy az ellenérzés az orvosságok iránt. Ezt az érezhetően pozitív kötődést a kiállításon látható nyitott padlás, amelyen gyógynövények száradnak és a házacska barátságos ablakában muskátli virít, csak fokozza. Meglepően sok gyógynövényt ismernek, s azt is nagyjából helyesen tudják, hogy mit mire használunk. A múzeumpedagógus itt elégedetten nyugtázhatja a gyerekek helyes ismereteit. A száraz virágokból készített virágok, virágkompozíciók, ikebanák kedvelt rajztémák, mint ahogy ez a munkákból kiderül. Leggyakrabban mégis a Pozsonyi kert makettje ragadja magával a gyerekeket, amely teljesen érthető módon - ennek a kiállításnak a „sztárja" lett. Segítségével nemcsak a díszkertek elterjedését és harmonikus szépségét sikerül megmutatnunk a gyerekeknek, hanem párhuzamokat vonhatnak a falusi kertek, illetve a régi és mai díszítésű és funkciójú kertek között. Jó lenne, ha összehasonlításképpen egyéb kertek makettjeit is megnézhetnénk. Kezdetben azt gondoltuk, hogy a „piacozó sáska " (régi piaci kofa) alakja - háttérben a szekérrel, előtérben áruival - középponti témája lesz a foglalkozásnak. Erre utal az óvodásoknak meghirdetett „Saláta Sára elment a vásárba" invitáló cím is. A régi piaci szokások, a hagyományos piaci öltözék és felszerelések összehasonlítása a maiakkal elszomorító eredményt hoznak, mert kiderül, hogy a gyerekek a szombatonkénti családi piaci bevásárlást nyűgnek érzik, és semmi érdekeset nem találnak az autók csomagtartóiból, hótaposóban és rikító szabadidőruhában árusító „kofák" megjelenésében. Ebben a tekintetben oszthatjuk véleményüket. A piacozó sáska alája jellegtelenné válik vagy valószínűtlenné, szinte elvonttá. S mivel ezt a témát kultúrtörténeti párhuzamok megvonásával ezzel a korosztállyal feldolgozni nem lehet, a piacozás témája nem válhatott a foglalkozás középpontjává. 2.2. „Élet egy középkori faluban" - a „dinamikus" kiállítás Ez az életmód-rekonstrukciós régészeti bemutató eleinte időszaki, később - szerencsére - állandó kiállításként fontos részévé vált múzeumpedagógiai gyakorlatunknak. Már a forgatókönyv ismeretében tudtuk, hogy erre a kiállításra lehet és kell építeni, a benne rejlő lehetőségeket ki kell aknázni. A kiállítás majdnem két évtizedig tartó régészeti kutatómunka eredményeként Szentkirály középkori kun település bemutatását nyújtja. Nemcsak azért nevezhető rendhagyónak a kiállítás, mert szakít a megszokott régészeti bemutatók azon hátrányos szokásával, hogy a feltárás során előkerült leletanyagot nem mindentől elszakítva, vitrinekben teszi közszemlére, hanem egy ház-rekonstrukcióhoz kapcsolhatóan, a tárgyaknak értelmet és funkciót adva mutatja be. Szemben a hagyományos kiállításokkal, itt a kiállítótérbe lépést követően hamarosan létrejön a dinamikus kapcsolat látvány és ember között, mert azonnal egy mesterségesen kialakított, középkori házba érkezünk, amelynek körbejárása után nem nézhetünk úgy a pontfényekkel előnyösen megvilágított régészeti leletekre, mintha kihagytuk volna a házba való belépés