Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1995-1997 (Budapest, 1998)

CSÓK MÁRTA: Szolgáltatás vagy hivatás? (Múzeumpedagógia a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban)

b) milyen növények és gyümölcsök voltak a kertek fő díszei? c) főúri, nemesi és parasztkertek (összehasonlítás) d) a „kert nélküliek" növényei, gyümölcsei (gyűjtögetés) e) a Pozsonyi prímáskert, mint a kertépítés csúcsa f) a régi parasztkertek virágokkal, növényekkel g) a kertben termő növények és virágok hasznosítása (aszalás, gyógynövénytermesztés) h) milyen lenne a saját kertem? - kerttervezés rajzlapon. Fenti témák természetesen fontos résztémákként benne foglaltatnak a kiállításban, azonban helyenként szerényen képviseltetik magukat (pl. nem annyira plasztikusan különböztetik meg egymásról a szerény parasztkerteket és a pazarul megtervezett, nagyvonalúan megálmodott és megvalósított, grandiózus főúri kerteket), ezeket pedig nemcsak kontrasztlehetőségeik miatt, de a bennük rejlő pedagógiai lehetőségek miatt is hangsúlyoznunk kell. Természetesen nem várhatjuk el egy állandó kiállítástól, amelynek a nagyközönség minden rétegéhez, ezen belül csoportjához, sőt tagjához szólnia kell, hogy didaktikusán kibontson résztémákat, hiszen akkor iskolás könyvek illusztrációi lennének a kiállítások, nem pedig elsődlegesen látványra épített, önálló műfajú alkotások. Ilyenformán természetesnek tartjuk, hogy a kiállításokat némileg át kell fogalmazni, még jobban használhatóvá kell tenni. Ettől válik múzeumpedagógiánk alkotó jellegűvé, rugalmassá és - reményeink szerint - hatékonnyá. 2.1. „A malomba három tarka macska" - a „statikus" kiállítások Nemcsak nálunk, szerte a világon mindenütt szükség volt arra, hogy a múzeumok szentély-jellege megszűnjön, és a bennük látható kiállítások megismerése ne áhítatos nézelődés formáját öltse, hanem sokkal inkább a mindennapi műveltség megszerzését szolgálja. Igény támadt arra is, hogy a kiállítások szórakoztassanak, kápráztassanak el látványos megoldásokkal, enteriőrökkel, életmód-rekonstrukciókkal, hang- és fényhatásokkal. A múzeumpedagógiai törekvéseket és a megújhodni szándékozó múzeumi szemlélet történetét ismerők, a múzeumi közművelődésben tevékenykedők előtt mindez közhely, így ezeket a gondolatokat szaporítani nem szükséges, de egy szakmába vágó, fontos eseményt mégis érdemes megemlíteni. A holland kormány 1976-ban memorandumot nyújtott be a parlamentnek. A memorandum szerzői a széles nyilvánossághoz fordultak a múzeumokkal kapcsolatos gondjaikkal és e gondokat megoldani szándékozó irályelveikkel. A cím - „Új múzeumpolitika felé" - a nyitottságot fejezi ki. A memorandum az oktatás és pihenés összekapcsolásának fontosságáról szól, arról, hogy a szemlélődő-művelődő funkció mellett a múzeumok „gondoskodó és szórakoztató helyekké" váljanak. Sajátos és egyéni lehetőségeikkel, a műtárgyakkal és a kiállításokkal vállaljanak részt abból a munkából, ami a hagyományos szemlélet szerint az iskola és a család feladata volt csupán: segítsék az egyén szocializációjának bonyolult és nehéz folyamatát.

2 E szemléletnek és igénynek megfelelően a múzeumi kiállításoknak meg kellett változniuk, hogy közvetlenebbül tudjanak szólni az emberekhez. A szemléletükben korszerűbb és érthetőbb, kivitelezésükben pedig színesebb kiállítások iránti érdeklődés nemcsak tőlünk nyugatra fogalmazódott meg, hanem lengyel, cseh és magyar földön is megszaporodott elmélete és