Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1995-1997 (Budapest, 1998)

CSÓK MÁRTA: Szolgáltatás vagy hivatás? (Múzeumpedagógia a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban)

2. Célok, feladatok, lehetőségek (múzeumpedagógiánkról) Múzeumunk alapos korszerűsítés és felújítás után 1934. június 14-én újra megnyílt, melynek köszönhetően a látogatók olyan kiállításokkal találkozhattak, amelyek a gazdálkodás alapjaitól, az éghajlati- és talajviszonyok ismertetésétől kezdve az őstermelés fokain áthaladva az egyes termeivények ipari feldolgozásáig bemutatták a magyar mezőgazdaságot. A teljesség láttatásának igénye - és egyelőre nem a lehetősége - megmutatkozott a későbbi kiálh'tásrendezési gyakorlatban is. Nyugodtan mondhatjuk, hogy céljaink ma sem térnek el nagymértékben a kezdeti törekvésektől. A jelenleg álló, régebben vagy a közelmúltban létesített állandó kiállítások felölelik és feldolgozzák a magyai" agrárgazdaság történetét, fejlődését és részben jelenét, prezentálva az agrárágazatok legjelentősebbjeit. Ezek - mint ezt a jelen írás elején már részletesen ismertettük - többnyire ún. hagyományos kiállítások, amelyek kronológiát követve, az egyes területek legfőbb szempontjait is érvényesítik, ugyanakkor résztémákat is érintve, illetve kibontva igyekeznek informálni a közönséget a leginkább profilba vágó kérdésekről. Teszik ezt oly módon, hogy a kiállítások alapja természetesen elsősorban a meglévő műtárgyállomány egy része, továbbá statisztikák, táblázatok, fényképek, amelyek kor- és művelődéstörténeti dokumentumokként segítenek elhelyezni egy-egy agrártörténeti eseményt egy-egy időszak történetében, illetve kiemelnek, fontosságának megfelelő fénybe áuítanak, azaz „helyre tesznek" a nagyközönség számára általában ismeretlen, vagy kevéssé ismert, kifejezetten mezőgazdasági vonatkozású tényeket. Fentiekből következően múzeumpedagógiai törekvéseinknek azt a célt kell szolgálniuk, hogy ezeket a hagyományos szemlélettel és technikával (installációs megoldásokkal) létrehozott kiállításokat jeldolgozzuk, megértessük, tehát hasznosítsuk a különféle iskolás korcsoportok és - kitágítva ezt a célt - egyéb, középiskolás, felnőtt vagy speciális igényekkel érkező csoportok számára. Közönségünk nagy részét elsősorban gyerekek, iskolás tanulók teszik ki, így múzeumpedagógiai gyakorlatunkat is ennek megfelelően alakítottuk ki.

1 Alapvető fontosságúnak tartottuk, amikor az iskolák számára ajánlott foglalkozásainkat rendszeressé tettük, hogy a kiállításokat oly módon dolgozzuk föl a gyerekekkel, amely újabb, használható ismertet nyújt, vagy összefüggést világít meg a számukra, azaz, ha bizonyos tevékenységeket kötni tudnak mai, mindennapi életünk hétköznapi vagy ünnepi jeleneteihez, hiszen ettől az ő életük lesz érdekesebb, gazdagabb. Meggyőződésünk, hogy a múzeumlátogatás, a múzeumi óra, a mégoly tudatosan felépített foglalkozás semmit sem ér, ha a megszerzett ismeret csak ott és abban a helyzetben él, később - semmihez nem köthetősége miatt - kihull az emlékezetből. Ehhez - elsősorban a fenti gondolatok jegyében - végig kellett gondolni, olykor pedig „át kellettfogalmazni" a kiállításokat. Ez alatt azt értjük, hogy gyakran más-más szálat kellett kihúznunk a kiállítás szövetéből, mint amit a kiállítás megalkotói fontosnak vagy legfontosabbnak tartottak. Álljon itt erre egy példa kertészettörténeti kiállításunkból! A kertészet történetének hosszadalmas, az ókorra visszavezethető magyarázata helyett (jóllehet erre a kiáUítás minden alapot megad) a következő leegyszerűsített kerttörténeti megközelítést választottuk: a) a kertkultúra kialakulása (egyházi és világi kertek),