Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1995-1997 (Budapest, 1998)

CSÓK MÁRTA: Szolgáltatás vagy hivatás? (Múzeumpedagógia a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban)

tudják a múzeumot. Kiváló terepet nyújtanak erre a meglévő filiálék, ezeket tartalmilag végiggondolva hatékonyabbá lehetne tenni úgy is, hogy szolgáltatásaikat ki lehetne bővíteni és „élőbbé" tenni. Ide tartozik és nagyon nagy jelentőséggel bír a múzeumbaráti körök tevékenysége és működtetésük folyamatos összehangolása. Szerencsére a múzeumban hatékonyan és jól szervezetten működik a baráti &ör-hálózat, számos pártoló taggal és lelkes tagsággal gyarapítja a múzeum iránt elkötelezettek táborát. E területen is tovább kell lépni a tagság fiatalítása és a hatékonyabb, profilhoz közelebb álló programok szervezése érdekében. Elmondható, - mert a baráti körök legutóbbi küldöttközgyűlésén bizonyítást nyert - , hogy ebben a vonatkozásban a múzeum jó nyomon halad és fontos eredményeket tudhat magáénak. A differenciáltabb szolgáltató tevékenységeknek a közönségrétegek igényeinek megfelelően is működniük kell. Figyelembe kell vennünk ezeket az igényeket a látogatók életkora szerint, valamint múzeumba járási szokásaik szerint is, azaz az óvódás és iskolás csoportok rendszeres foglalkoztatási lehetőségeinek és alkalmainak kidolgozásakor és a programok beindításakor. Ezek rendszeressé tétele mellett az „őgyelgők", a csellengők megnyerése is fontos, hiszen megfelelő élmények vagy benyomások hatására ők is rendszeres múzeumlátogatókká válhatnak. Ugyanilyen fontos a nyugdíjas csoportok színvonalas rendezvényeiről gondoskodni (ha erre van igény), és a hétvégi családi programokról sem mondhat le egy múzeum. Megkülönböztetett figyelemmel fordulunk a különleges igényekkel hozzánk érkezőkhöz. Napi munkánk során gyakran megesik, hog)' kisebb szakköri csoportok vagy felekezeti iskolák csak csupán bizonyos kiállításrészletekre kíváncsiak, ezt azonban nagyon nagy alapossággal kívánják megismerni. Az sem ritka, hogy az iskolai csoportok saját maguk által összeállított feladatlappal érkeznek és felkérnek bennünket annak bírálatára, illetve olyan speciális tárlatvezetés megtartására, ami az adott feladatlap vagy kérdőív helyes kitöltésében segíthet. (A külföldi csoportok tárlatvezetések iránti igényei az alaptevékenység keretében elégíthetők ki.) A differenciáltabb szolgáltató tevékenység azonban csak akkor válhat széleskörűvé és korszerűvé, akkor szolgálhatja a jelenben is folyamatosan változó igényeket, ha társintézményekkel és más közművelődési intézményekkel működik együtt. Ezek elsősorban a társmúzeumok (Néprajzi Múzeum, Természettudományi Múzeum, Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum), másodsorban az oktatási intézmények (óvodáktól az egyetemekig, kiemelt fontossággal az általános iskolák), valamint az idegenforgalmi intézmények. A különböző fővárosi és vidéki klubokkal, egyesületekkel, önképzőkörökkel, egyéb alkotó közösségekkel vagy vidéki baráti körökkel való kapcsolattartás is jótékonyan hathat a múzeumban folyó közművelődési munkára, hiszen ébren tartja a közönség egy részének figyelmét és érdeklődését. Ennek a szolgáltató tevékenységnek napjainkra legfontosabb feltétele és lényeges része a támogatók, szponzorok megnyerése, amely nehéz, új feladatok elé állítja a múzeumok szakembereit, hiszen többségünket tamulmányaink során ilyen vonatkozásban nem képeztek. A múzeumoknak, úgy tűnik, egyre inkább bővíteniük szükséges „képességeiket", olyan szakemberek ki- és átképzését is vállalniuk kell, akik nagy ütemben változó-formálódó társadalmunkban nehéz helyzetben sem állnak tétlenül, tanácstalanul, ha támogatók megnyerésén, vagy pályázatok készítésén kell fáradozniuk.