Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1995-1997 (Budapest, 1998)

FARKAS GYÖNGYI: Propaganda és agitáció - Kollektivizálás Veszprém megyében (1948-1956)

A kultúrpolitika műkedvelő falusi színjátszók számára is gondoskodott megfelelő ideológiai tartalmú egyfelvonásosokxól és jelenetekről. Az ún. kolhozdrámák két jellegzetes típusa alakult ki. Az egyik „... „a belépni vagy nem belépni" kérdését taglalta. Központi hősük az „ingadozó középparaszt" volt, aki többnyire a klerikális reakció és a kulákok befolyása alatt áll vagy az alá került, ám miután egy-egy éles szemű párttitkár vagy tsz-elnök leleplezte utóbbiak elvetemültségét, a középparaszt boldogan és öntudatosan belépett a csoportba... A másik típus a tsz-ek életével foglalkozott, többnyire azzal, hogyan sikerült az éber és öntudatos párttitkárnak, elnöknek leleplezni a csoportban garázdálkodó kulákokat, szabotálókat, megnevelni a lógós csoporttagokat, több munkára ösztönözni az embereket, önkritikára késztetni a rosszul dolgozó vezetőket."

66 A falusi színjátszó csoportok nem szívesen tűzték műsorra a „...mai falu életével foglalkozó " darabokat, mivel „... attól félnek, hogy nem lesz megfelelő látogatottság."

67 - hangzott el a veszprémi járási tanács 1956. július 6-i vb-iilésén. A kolhozfilmek is fontos propagandafeladatot töltöttek be. A Földművelésügyi Minisztérium 1951. évi munkatervében a „Vidám aratás" és a „Kormány tagja" című szovjet játékfilmeket és tsz-ekről szóló magyar dokumentumfilmeket ajánlotta vetítésre a kollektivizálási kampányok idejére.

68 A veszprémi járásban 1955 nyarán a járás vezetői a tsz-szervezésre kijelölt községekben „megbeszélték" a mozi vezetőjével, hogy a kampányidőszakban a szövetkezeti gazdálkodással kapcsolatos filmeket fog vetíteni.

69 Az MNDSZ országos központja 1951-ben azt javasolta helyi csoportjainak, hogy szervezzenek a tszcs tárgyú filmekhez csoportos látogatásokat...""

0 Ahol nem volt mozi, ott a szomszédos községbe kellett átvinni az asszonyokat. A korábbi, főleg szakmai jellegű falusi ismeretterjesztést az ötvenes években többnyire politikai-ideológiai célzatú előadások váltották fel. A gazdakörök által szervezett előadássorozatok, gazdatanfolyamok helyett a „Szabad Föld Téli Estéken" és a „Szabad Föld Vasárnapokon" a nagyüzemi gazdálkodás előnyeiről, a párt parasztpolitikájáról vagy a beszőlgáltatási kötelezettség időben való teljesítésének népgazdasági hasznáról hallhatott a falu népe."

1 Gyűlések A falusi társadalom kisebb-nagyobb csoportját mozgósító politikai gyűlések ebben a korszakban rendkívül gyakoriak voltak. A helyi párt-, DÉFOSZ- vagy MNDSZ-tagoknak rendezett kisgyűlések mellett az ún. csoportos agitáció leghatékonyabb formája az egész falut érintő nagygyűlés volt. Ezen számoltak be tapasztalataikról a Szovjemnióban járt parasztküldöttek és a tsz-látogatásról hazatért gazdák. Nagygyűlést tartottak a tsz-szervezési kampányok nyitányaként is, amelyen tekintélyes járási és megyei funkcionáriusok tartottak beszédet a nagyüzemi gazdálkodás előnyeiről. A gazdálkodók nagyszámú jelenlétét ezeken a propagandagyűléseken általában nem tudták mindig kellő számban biztosítani. Jellemző volt a veszprémi járás tsz-szervezőjének esete, aki 1951. február 4-én Vöröstó községben akart gyűlést tartani, de csak 12-en jöttek össze a meghirdetett időre. 72 A hatalom mindent megtett annak érdekében, hogy a tsz-szervezés időszakában alakosság jelen legyen az agitátorok gyűlésein, ugyanakkor fellépett minden spontán, alulról szervezett vagy megfelelően nem ellenőrzött és nem irányított nagyobb összejövetel el-