Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1995-1997 (Budapest, 1998)

VAJKAI ZSÓFIA: Szívesen látott vendégünk, a parafa

A paratölgyesek Mint mondtuk, a paratölgy nem őshonos Portugáliában, de ma már ez szinte hihetetlen, annyira hozzátartozik a tájhoz. Az ország területének több mint egyharmada erdőség. Az erdők 40%-a fenyves, 22%-a paratölgyes, 15%-a olajliget, 14%-a eukaliptusz, 9%-t tesznek ki az egyéb erdők.

6 Jónéhány udvarház, kastély bejárata mellett lehet látni mindkét oldalon l-l paratölgyet, olajfát és szőlőtőkét, amelyek jelzik, hogy a család meggazdagodása egykor ennek a három növénynek volt köszönhető. Térképvázlatunkon látható, hogy a paratölgy az ország déli részén szinte mindenütt megtalálható, de megfigyelhetjük északra húzódásat is. A paratölgyesek jelentős része ültetvény, és ez különösen Alentejo tartomány tájképét teszi emlékezetessé a rajta átutazó számára. Itt ugyanis az ültetvényeket gabonatermesztéssel vagy állattartással párosítják. A búzaföldeken mindenütt látni a szeszélyesen elnyúló koronájú, lehántott kérgű paratölgyeket; aratás után pedig a tarlóra hajtott birkanyájakat. Hagyományosan sertést tartottak az ültetvényesek, vagy bérbe adták területeiket makkoltatás céljából.

7 Az alentejo-i konyhát a paratölgy makkján nevelt sertés ízletes húsa tette híressé. Sajnos az 1960-as években sertésvész tizedelte meg az állományt, melynek hatása máig érződik. Manapság makkoló disznókat alig lehet látni, inkább csak legelésző birkákat. Használata a 18. századot megelőzően Természetesen az igazi hasznot maga a parafa jelenti, melynek mai formában való feldolgozása és felhasználása viszonylag későn kezdődött. Az 18. századot megelőzően szórványos adataink vannak arra nézve, hogy parafával épületek falát burkolták.

8 A dokumentumoknál jobban tanúskodik emellett három híres kolostor is, amelyek a 15., 16., és 17. századból épségben fennmaradtak. Ezekben a szerzetesi cellák belső falát és a mennyezetet borító, a hideg ellen védő parafalemezeket ma is láthatjuk. (Sintra, Buçaco és Serra da Arábida.) A jelzett időben, sőt azt megelőzően is a paratölgyet hajóépítésre használták. A világ felfedezésére olyan bátran nekivágó portugál hajók bordazata ebből a kemény, száraz, igen ellenálló fából készült, amely nem volt férges, soha nem korhadt el, ellentállt a tenger hullámzásának, az állandó szélviharoknak.

9 A hajók felszereléséhez pedig számos parafakéregből készült tárgy tartozott: ládák, amelyekben a ruhaneműt és az élelmet tárolták, mert megóvta azokat a nedvességtől. Lábbelik, mentőmellények, jelzőbóják stb. mind parafából voltak. Még ma, a legmodernebb, hosszú tengeri utakon használt vitorlás hajókon is parafa-dobozokban tartanak sok apró dolgot, amit óvni kell a nedvességtől. Két szakmunka is maradt fenn a 15-16. századi hajóépítésről, s mindkettő a paratölgyet dicséri. Ugyanakkor felpanaszolják a gátlás nélküli erdőpusztítást, amely veszélybe sodorta a hajóépítést.

10 Pedig a portugál erdőtörvények már igen korán foglalkoznak a paratölgyesekkel. Az első ilyen ismert adat 1209-ből való, és a sertések makkoltatásával kapcsolatos, de a 14. sz.-tól kezdve magát az erdőt is védik. Annál is inkább, mert Dénes király uralkodása alatt már megjelenik a parafa mint árucikk (1307), amelyet először Angliába, majd a Hanzavárosokon keresztül az ismert világ szinte minden tájára szállítanak.

11