Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1995-1997 (Budapest, 1998)

ENZSÖL IMRE: A Mosonmegyei Gazdasági Egylet a dualizmus idején

A gazdasági egylet is fokozatosan felhagyott a tenyészbikák ingyen használatra való kiosztásával, a tejgazdaság fejlesztésével kezdett foglalkozni. I9OO októberében tejszövetkezetet alapított Halászi községben. A későbbiekben a községnek teheneket osztottak ki. A kiosztott teheneket tejelőképességükre vonatkozólag megfigyelés alá vették, próbafejéseket rendszeresítettek. Az érintett községekben próbafejési biztosokat alkalmaztak, akik előtt havonta kétszer kellett megfejni a megfigyelés alatt álló teheneket. A biztosok pontosan feljegyezték a tehenek tejelését. 1912-ben Halászin, 1913-ban Dunakilitin indult be a próbafejési intézmény. ' ' Az 1910-es évek elején az egylet a tej értékesítés új formájának meghonosításával kísérletezett, ún. tejcsarnoktársaságokat hozott létre. A cél az volt, hogy megkíméljék a gazdákat a szövetkezet alakításával kapcsolatos bürokratikus procedúrától, a cégbejegyzési költségektől. Az első tej csarnoktársaság 1912 őszén kezdte meg működését Dunakilitin. A tejet a magyaróvári főhercegi uradalom vette át, majd Bécsbe szállította. A tejcsarnok felszerelési tárgyait az egylet a mosoni Kühne-gyártól szerezte be. A társaság tagjai kizárólag kisgazdák voltak, akik a tehenek takarmányozását az egyesület előírásai szerint végezték. 8 A dunakiliti csarnok mintájára alakult meg 1914 márciusában a bezenyei tejcsarnoktársaság. Az egyesület itt is megszervezte az értékesítést - a tejcsarnok tejét Bórák Bernát mosoni sajtkészítőnek és kereskedőnek adta el.

79 A két társegyesület, de főként az Ujhelyi-féle egylet működésének köszönhetően 1896 és 1914 között csaknem kétszeresére nőtt a megye szarvasmarha-állománya. Ez azonban eltörpül a minőségi változás mellett: 1895-191 l-ig csaknem teljes egészében sikerül a megyében a fajtaváltás - az állomány döntő többsége 191 l-ben pirostarka szimentáli.

80 b) Lótenyésztés A gazdasági egyesület 189l-es jelentésében helyzetelemzést készített Mosón megye lótenyésztéséről. A jelentés szerint a megye lótenyésztése nemrég még egyike volt az országban a legjobbaknak, az utóbbi időben azonban rendkívül hanyatlott. Az egyesület ennek okát a következőkben látta: A vasutak feleslegessé teszik a tehervonó állatok egy részét. A keleti vérű megyei lovakat az ausztriai nehezebb, hidegvérű lovakkal keresztezték - így azok elnehezültek, és főleg katonai célra alkalmatlanokká váltak. Az Ausztriával folytatott élénk lókereskedés következtében a kisgazdák legjobb tenyészállatai is külföldre vándoroltak, így azok elvesztek a hazai lótenyésztés számára. A helyzet javítására az egylet első lépésként egy arabs félvér mént bérelt, hogy alkalmat adjon a tenyésztőknek "egy magas vérű zömökebb fajta" kitenyésztésére. A mént Magyaróvárott az állami mének fedeztető telepén helyezték el. A mén fedeztetési díja egyesületi tagok kancái számára 5, kívülállók kancái számára pedig 8 forint volt.

81 A díj viszonylag magas volt, ennek ellenére nem egyleti tagok is ezzel a ménnel fedeztettek. Sőt, egyesek a tagok számára biztosított kedvezményes díjtétel kedvéért léptek be az egyesületbe. Az egyesület vonzereje is nőtt a bérmén tartása nyomán. A félvér arabs mén előnye volt, hogy a helyi viszonyoknak és a kisbirtokosok kezén lévő kancaállománynak is megfelelt. Ugyanannak az apaállatnak hosszabb ideig tartó használata pedig lehetőséget nyújtott az egyesület működési területén levő lóállomány egyöntetűségére.