Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1995-1997 (Budapest, 1998)

ENZSÖL IMRE: A Mosonmegyei Gazdasági Egylet a dualizmus idején

- az alap felhasználható lenne: apaállatok beszerzésére, apaállatok megfelelő tartására és elhelyezésére, ivadékok díjazására.

62 Az apaállatalap propagálására hirdetéseket tett közzé a Mosonmegyei Lapokban, amely a magyaróvári egyleteknek , így a gazdasági egyletnek is hivatalos közlönye volt. 1891-ben megtörni látszott a jég - a községek levetkőzve az egylet irányában tanúsított bizalmatlanságukat: többen fordultak az egyesülethez tenyészbikáért. Az egyesület tenyészállatok kiosztását és közvetítését továbbra is folytatta, de önmagában ezzel a tevékenységgel a megyeszan'asmarha-állományát nem sikerült számszerűen növelni. Sőt, a ragadós tüdővész következtében a korábbi állapothoz képest még apadás is keletkezett. Csak 1893-tól kezd nőni a szarvasmarha-mennyiség, de így sem éri el 1896-ra az 1884-es szintet. Fajtákat tekintve is meglehetősen vegyes a megyei állomány. Ez a fajtajelleg-nélküliség országos jelenség. A földművelési kormányzat felismerte, hogy határozott intézkedésekre van szükség az egységes fajtajelleg kialakítása érdekében, ezért az országot tenyészkerületekre osztották.

63 Mosón megye a pirostarka szarvasmarha tenyészkeriiletébe került. Ezt a gazdasági egylet is szem előtt tartotta tevékenységénél, a nyugati fajtákból csak pirostarka tenyészbikát osztott ki. Az egyesület szerint az állomány átalakulása gyorsítható lenne, ha a megye egyes községeibe az egylet megfelelő számú és minőségű anyaállatot hozhatna be, és azokat - azzal a kikötéssel, hogy csakis tenyésztésre használhatók fel - kedvező feltételekkel engedné át a kisgazdáknak. Ezek a községek gócpontok lehetnének, a jó példa nyomán a többi község is igyekezne „jobbféle marha birtokába jutni". A kísérletre a "pénztár rendezett állapota megfelelő fedezetet nyújtott".

64 E célra először Káinok községet szemelték ki, amely azonban erre nem vállalkozott. Feketeerdő község önként jelentkezett a feladatra. Az egyesület 1755 forint költségen 14 db szimentáli üszőt szerzett be, amelyeket 1895. május 15-én árvereztek el Feketeerdőn. Meghívták a szomszéd községek gazdáit is, hogy szélesebb körben ismertessék a tenyésztendő fajtát, de ezen az árverésen csak feketeerdeiek vásárolhattak. Az üszők a beszerzési áron alul, kedvező fizetési feltételekkel keltetek el.

65 A borjúlegelők létesítésének gondolata már 1884-ben felmerült, a megvalósítás azonban 1894/95-re tolódott. Ekkor az egyesület megfelelő bérbe vehető birtokot keresett. A cél az volt, hogy az első üyen telep a mostoha gazdasági helyzetben levő Szigetközben létesüljön. Darnó község határában találtak alkalmas helyet. Úgy négy községet lehetett legelőhöz juttatni: Darnó, Arak, Zselyi és Püski községeket. Az 1894. október l-jén kötött bérleti szerződés értelmében az területet az egyesület 12 évig használata.

66 1895-ben kezdte meg működését a darnói borjúlegelő. Az egyesületi tagok jószágonként 5 forint legeltetési díjat fizettek jószágonként. Nem tagok is felhajthatták állataikat, de ők 1 forinttal több díjat fizettek.

67 A következő évben fel kellett emelni a fűbért, mégis nőtt a felhajtott állatok száma. A borjúlegelő fenntartása mellett a gazdasági egylet 1907-ben megkezdte a községi legelők felújítását, ill. a községek legelővel való ellátását is.

68 Első lépésként ismeretterjesztő elő-