Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1995-1997 (Budapest, 1998)

ENZSÖL IMRE: A Mosonmegyei Gazdasági Egylet a dualizmus idején

A megye viszonyai miatt egylet vezetése úgy döntött, hogy a szarvasmarha-tenyésztésre kell a fő figyelmet fordítani. Az 1884-1895 közötti időszakban országos szinten is erre a területre tevődött a hangsúly. a) Szarvasmarha-tenyésztés Mivel a sikeres tenyésztés alapja az apaállatok helyes kiválasztása, az egylet - a földművelési miniszter 1000 forintos adományával kiegészítve - 1888-ban eg}' 2000 forintos tenyészapaállat-alapot létesített. Az alap rendeltetése, hogy onnan a megyebeli, ill. az "egylet kebelébe tartozó községek a szükséghez képest segélyben részesüljenek apaállataik beszerzésénél."

60 Kezdetben a magyar fajtát kezdték terjeszteni, mivel úgy hitték, hog}

1 igénytelensége és edzettsége folytán ez felel meg a kisgazdáknak. 1888-ban az egylet Feketeerdő községnek ingyen, Lébény és Szentandrás községeknek 2/3 áron bocsátott rendelkezésére egy-egy tenyészbikát - mindhárom magyar fajtájú volt. Ennek a fajtának a terjesztését indokolta az is, hogy ebben az időszakban az országban rohamosan terjedt a ragadós tüdővész. Ez a betegség pedig a legtöbb kárt a nyugati fajtájú szarvasmarhában okozta. A szürke magyar marha jobban ellenállt a bajnak, ennél a fajtánál csak szórványosan tapasztalták. A megyei egylet titkára is részt vett az OMGE tejgazdasági szakosztályának ülésén 1888 február 20-án, ahol a tüdővész elleni rendszabályokról intézkedtek. A gyűlés ajánlásai között volt az is, hogy "azon a vidéken, ahol a tarka marha nem okvetlenül szükséges, azt a tenyésztésből kiküszöbölni és magyar marhával helyettesíteni" igyekezzenek. Az egylet 1889-es jelentése szerint mindennek ellenére a tenyészállat alapot alig 1/3-ad részig vették igénybe a megye községei. (Eltartásukat maguknak kellett vállalni!) A tenyészállatokat használó 3 község azonban meg volt elégedve, ezt az egyletnek küldött hálanyilatkozatok is igazolták. Az egyesület reménye ellenére az 1890-es évben a községek többsége nem vette igénybe az egyesület szolgáltatását. Az egylet próbálkozott azzal is, hogy egyenként felszólította a szigetközi .Arak, Kisbodak, Püski, Remete és Zselyi községeket, hogy nyilatkozzanak, hajlandók-e elfogadni az egyesület által nekik kedvezményes áron, esetleg ingyen használatra átadandó tenyészbikát. A válasz meglepő volt, csak Püski és Remete (a két község 1888, ill. 1890 óta rendes tagja volt az egyletnek) nyilatkozott hajlandónak a bika elfogadására. Úgy 1890-ben csak két tenyészbikát helyeztek ki - Puskin a vételár 2/3-ad részéért, Remetén ingyen használatra. 1 Az utóbbi község éppen azért lépett be az egyesületbe, hogy ezt a kedvezményt igénybe vehesse. Az egyesület 1890-es helyzetelemzése szerint a vármegyében a kisgazdák kezén levő állatállomány határozottan rossz. Az egylet szerint e téren törvényhozási intézkedésekre van szükség, a társadalmi és egyesületi tevékenység önmagában nem elegendő. 1891-ben ezért az igazgató-választmány kérvényt terjesztett a földművelésiig}! miniszterhez, melyben a szarvasmarha-tenyésztés ügyének törvényhozási rendezését kérte. A kérvényhez törvényjavaslatot is csatoltak. A javaslat lényege a következő volt: - minden községben az anyaállatok birtokosai által fizetendő külön tenyésztési jutalékból egy apaállatalapot létesítsenek - az alapot a községi elöljáróság kezelné