Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1995-1997 (Budapest, 1998)

TAKÁTS RÓZSA: Adatok a magyar selyemhernyó-tenyésztés történetéhez. II

hozatott" gépekkel végezték a gombolyítást.

44 Működésének előző évi eredményei: „0,7-1,225 - 1,75 kg selyempete után 56, 112 vagy 168 kg tiszta selyem" . A nagycenki és az OMGE székhelyén, a pesti Köztelken álló gömbölyítő korábbi évek gubóinak nyersselymével szerepelt. A „Köztelki filandáé" - a kiállítási jegyzék megjegyzése szerint - „saját keresztezésű", tehát itt kialakított fajtavariánstól származott. Ez a selyemgombolyító, melyet Havas József állított fel a Köztelken „néhány egyesületi tag és ügybarát" hozzájárulásával, 1856 júliusában kezdte meg működését 6 Haack-féle 'motollával' és Eszékről szerződtetett fonónőkkel. „A filanda számára eddig beváltott gubók Pest vidékéről, nevezetesen Ráczkeviről, Havas József úr kőbányai tenyészdéjéből és Rákospalotáról kerültek be" - adta hírül a Falusi Gazda.

45 Áron Ede későbbi visszaemlékezése szerint a Köztelki filanda üzemeltetésére létrejött egylet nem csupán a gazdaságossági szempontokra ügyelt, hanem főként a selyemtenyésztési kedv élesztésén fáradozott. „Bámulnom kellett némely tenyésztőnek eladásra hozott gubókészletén: az egyik átrágott, a másik zöldes lágy, egy harmadik pedig egészen piszkos gubókat hozott, de az egylet mind a mellett hogy ily rossz állapotban voltak a gubók - folyó áron vette át ...se gubók ügyes kezelés mellett mégis szép egyformán font selyemszálakat adtak."

46 Hutirai Lukácsy Sándor rákospalotai telepe - a kiállítás idején épp tenyésztési idény lévén - selyemhernyókat is be tudott mutatni „mind az 5 korszakban", melyeket a Köztelki filandától kapott milánói fajta petéiből keltetett. Ugyanitt ajánlotta az általa legjobbnak tartott tenyésztőállvány-típust is. E hat mintadarab alkotta a helyszínen berendezett kísérleti tenyésztés állványzatát.

47 "Bigattériájának" számadását 1856 októberében hozta nyilvánosságra: „210 g petéhez szereltem fel tenyészdémet ... három szobát használtam, a fűtőt, szárítót, gőzölőt ... házilag, költség nélkül felszerelve. Melegágyak befedésére használni szokott 30 szál deszkát nyoszolyákká (Hurdén - tenyésztő tálca) átalakítók, a többit fiók alakban, nádfenékkel magam készítem, egyéb aprólékos készleteket és a hálókat is magam állítám össze nőm segítségével... a hernyókat... két szolgáló segítségével ápoltuk, utolsó egy hétben még két gyereket használtam levélszedésre és tisztogatásra." Közlése szerint 29 Ft-ot költött (spárga, papiros, lécek, háló) apróbb felszerelésre. Várható jövedelme - miután az első osztályú gubó ára ekkor 45, az utolsó osztályúé 24 krajcár (xr) volt - 240-440 ft között volt.

48 Lukácsy Sándor 1857-ben a selyemtenyésztés elismert szakértőjeként tapasztalatai alapján egy összefoglaló, oktató jellegű szakkönyvet is kiadott (3. kép). Ebből tudjuk, hogy ekkor a Köztelki fonoda az élő állapotú, szép gubóért kiemelkedően magas (fontonként 1 ft) árat fizetett, miután az OMGE innen származó, nemesített petékkel akarta a tenyésztőket ellátni.

49 Gr. Hadik Gusztáv a bemutatón „keresztezett nyersselyemmel" vett részt. Szemlaki tenyészdéjének évi termése 112-168 kg nyersselyem volt, a takarmányt 37.000 db 4-5 éves eperfa biztosította, a fák közötti 4-5 öles területet pedig egyéb növények termesztésére is hasznosították. A hernyók nevelése és gubóztatása egy négyemeletes magtárban történt. A település főterén állt az olasz mesterek által épített, 12 fonónőt foglalkoztató gömbölyítő, gőzgéppel összekötött fonógépét Sarcillini olasz gyáros készítette Friaulban. A fonoda 1855-ben 112 kg selymet értékesített, 1856-ban pedig a selyemhernyó peték eladása tette nyereségessé az üzletet. Bergamóból (latjáért 5 ezüst húszasért) kötötték le a várható petemennyiséget,