Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1995-1997 (Budapest, 1998)
TAKÁTS RÓZSA: Adatok a magyar selyemhernyó-tenyésztés történetéhez. II
s ilyen megrendelés Lyonból is érkezett. Mint írták: „20-24 húszason is el lehet adni jelenleg a petéket". 50 Bezerédj Istvánné hidjai tenyészete fonott és cérnázott selymen kívül organzint, foulardkendőket és kelméket, levantin kendőket mutatott be. 51 Hidján 1843-tól folyt gombolyítás, később Bezerédj István - br. Ráthtal társulva -, hat Haack-féle motollát hozatott Berlinből, majd br. Sina gépészével, Mészárossal készíttetett szintén hatot. Ezeket ló húzta járgánnyal hajtották. A „fonóintézetet" 1854-ben állították fel. Eszékről hozatták a fonónőket egy felügyelő mesternő kíséretében, akinek 54 pengőkrajcár (pxr), a többieknek 30 pxr és egy font fehér kenyér volt a napi bére, a teljes ellátás és az útiköltségen felül 5 '. Későbbi adatok szerint e vállalkozás az '50-es években termelte a legtöbb gubót (évi 10 tonnát). 53 Bezerédj István 1856 májusában halt meg. 54 A tenyésztést és feldolgozást özvegye vitte tovább. Az 1855. évi párizsi világkiállításon kitüntetett selyem 55 itt, kiváló minőségéért ezüstérmet nyert. 56 Az 1857 novemberében megrendezett Erdélyi Gazdasági és Ipari Kiállításon a selyemtermelők tábora szintén részt vett. A minősítő bizottság kiállított tárgyaikat a következő szempontok szerint bírálta el: ..Motollált selyem, tilolt len, kender valamint fonalakra nézve is erős szálvékonyság, egyenlőség, szín vétetnek tekintetbe; különösen a selyemre nézve egyenlő finomságú gubók szálainak együvé motollálása, a len, kendernél a puhaság is..." 57 Fajtakísérletek a válság leküzdésére Az 1857. évi kiállításokon több tenyésztő az előző évi gubók nyersselymével vett részt. Ennek okáról így ír Lukácsy: ..Három év előtt mutatkozott a tenyészdékben egy eddig nem ismert neme a betegségnek, mely évről évre mindinkább terjedvén, múlt 1856-dik évben egész Európában a selyemtermelést semmivé tette." 58 Franciaországban 1850 után, 2-3 év alatt 25 millióról 5 millió kilóra csökkent a gubótermelés. 59 Kezdetben úgy tűnt, hogy Magyarországot megkíméli ez a fertőzés. Megugrott a hazai peték iránti európai kereslet, Olaszországba és Franciaországba is exportáltak. Lukácsy Sándor 1857. évi véleménye szerint: „Van jogunk reményleni, hogy az európai selyemtenyésztés hazánkból fog megújulni". 60 A későbbi események azonban erre a vélekedésre rácáfoltak. A pusztulás okozója a Nosema bombycis, egy spóraképző véglény volt, mely faj specifikus, és veszélyességét fokozza, hogy germinatív, tehát nemzedékeken át örökíthető és nagyon virulens. Szemcsekórnak (pebrin) is nevezték, mert kiütközésekor olyan látszatot keltett, mintha a hernyókra borsot szórtak volna. 61 Terjedését elősegítette, hogy - a tájékoztatók ellenére - sok téves nézet és módszer élt a selyem tenyésztésében. Széchenyi is említést tett arról, a nép körében élő hiedelemről, mely szerint a villámlás és égzengés pusztítja a selyemhernyókat. Szakkönyvek sora helytelenítette azokat a technikai fogásokat, melyek (még Kínából elindulva) hagyományozódtak: a petét a testmelegen történő kiköltés végett vászonba kötve a keblen hordozták, a kibújt kis lárvákat tollal tették át a papírosról a tenyésztő tálcára, a hernyókat az egyenlő fejlődési fokozat kedvéért „hozzáéheztették" a később kikelőkhöz stb. 62 A szakírók sokat kárhoztatták azt a gyakorlatot is, hogy a tenyésztők a pete beszerzési forrásának megbízhatóságát nem ellenőrizték.
