Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1995-1997 (Budapest, 1998)

TAKÁTS RÓZSA: Adatok a magyar selyemhernyó-tenyésztés történetéhez. II

gas számban az egy- és kétéves, lombozásra még alkalmatlan csemeték is szerepelnek, de ez egyben azt is jelzi, hogy a korábbi években haszonnal gazdálkodó tenyésztők a takarmányozási alapot jelentő eperfák pótlásáról nagy ütemben igyekeztek gondoskodni. Az alábbiakban azt nézzük végig, hogy a harcok kártételei után, a fent vázolt takarmánybázis-ellátottság mellett, az abszolutizmus viszonyai között, az ekkor indult főbb terménykiállításokon a selyemtenyésztés milyen eredményeket tudott felmutatni. Az I. Országos Terménykiállítás (1851) fő szervezője Kubinyi Ágoston

29

, segítői Kováts Gyula

30 és Petz Ármin

31 voltak. Az Albrecht főherceg

32 által megnyitott tárlat anyagát „az összehasonlító tanulmányozás elősegítésére" terményfajták szerint csoportosították, hogy az „ország egész termelése mintegy rámában" mutatkozzék.

33 A kiállítók között a selyemtenyésztés területéről csupán ketten vettek részt. Lónyay Gábor deregnyői gazdaságának kertésze, Grawen Lajos, gyümölcs- és zöldségfélék mellett eperfamaggal jelentkezett, és Siebenfreund János

31

, nagyszombati gyógyszerész 23 fajta alma, 3 fajta körte, valamint 100-féle burgonya mellett „több mázsa selyemgubót termesztvén, pompás sárga és fehér nyersselymet állított ki, az e selyemből, Bécsben készült több kendőkkel együtt". Ő a négy „főjutalom-nyertes" közé került és két értékes, tájképekkel ékesített virágtartó urnát és egy porcelán gyümölcskosarat kapott. Az OMGE főként ilyen tárgyakat osztott ki - érmek helyett -, melyeket az adományokból gyűjtött pénzen külön e célra vásárolt. Siebenfreund János több cikket írt a Gazdasági Lapokba, innen megismerhetjük tenyészdéjének korabeli munkakörülményeit (2. kép). Ő már hosszabb ideje foglalkozott a tenyésztés elméletével. A franciaországi és a délvidéki tanulmányútjai során szerzett tapasztalatait 1850-ben, Nagyszombatban kísérelte meg először a gyakorlatba átültetni. A Steer Márton, páduai tanártól kapott, 35 grammnyi petével kezdte meg a tenyésztést, miután a városi epreskertet 12 évre kibérelte. A kezelésnél „gr. Freschy módját" követte, de a hazai értékesítési gondok miatt a megtermelt 114,8 kg - igen szép - selyemgubót csak több hónapi levelezés után tudta az olaszországi Comoban eladni, 200 pengőforinton (pit). 1851-ben már 420 g petéből keltetett. A 400 ezernél több hernyó számára a nagyszombati eperfák levélkészlete kevésnek bizonyult. Mint írta: „Gr. Hunyadi uradalmából, az Ürmény melletti Keszi helységből kellett 3 hétig 7 órányira 2-3 szekéren éjjelenkint jól elrakva, ide szállítanom" . Nyeresége így is jelentősnek volt mondható, mert - közlése szerint - a selymet saját házában „egy e célra meghívott olasz család már hat hét óta gombolyítja" ,

35 A tenyésztés lassú fejlődésnek indulását a két reformkori centrum, Nagycenk és Hidja olyan módszerrel mozdította elő, hogy a környék parasztjai közül „selymészeket" képeztek ki, akik a vidéket járva, az igények előzetes felmérése után, már kikelt hernyókat helyeztek el a tenyésztést vállalóknál, és eperfacsemetéket is adtak ingyenesen. Sikeres működésük eredményeként 1852-ben 1,008 t, 1853-ban 5,32 t, 1854-ben 14,56 t selyemgubót termeltek. 1854-ben a csupán e két központban együttesen feldolgozott gubómennyiség kb. 30 ezer pft értékű volt, „miből a népnek mintegy 13-14 ezer pft juthatott osztályrészül. ... Ekkora jövedelem 5-6000 hold földről kerül ki csak" - állapította meg a cikkíró.

36 A Széchenyi alapította Cenki Filanda (mely a gombolyítás műveletében 1837-ben elsőként alkalmazott gőzgépet) 1852-től Stürmer Artúr kezelésében volt. Stürmer az 1851-ben Ma-