Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1995-1997 (Budapest, 1998)
TAKÁTS RÓZSA: Adatok a magyar selyemhernyó-tenyésztés történetéhez. II
Adatok a magyar selyemhernyó-tenyésztés történetéhez. II. TAKÁTS RÓZSA A dolgozat előző részének megjelenésekor, 1993 és 1995 között, a selyemhernyó-tenyésztés Magyarországon reneszánszát élte. Az űjrahonosításra tett kísérletek - több kedvezőtlen, sőt tragikusnak mondható tényező egybeesése folytán 2 - sikertelenek maradtak. Ma az állattenyésztésnek ez az ágazata ismét csak történeti szempontú érdeklődésre tarthat számot. Több hazai múzeumunk - hagyományai miatt - semmiképpen nem kerülheti meg a magyar selyemhernyó-tenyésztés múltjának tanulmányozását. Ilyen a Trianon utáni országterület „selymészeti fellegvárának" tekinthető Tolna megye múzeuma 3 , amely évtizedek óta állandó kiállításán ismerteti a Bezerédjek és elődeik működését. De közéjük tartozik a Magyar Mezőgazdasági Múzeum is, hiszen itt a századfordulótól egészen 1964-ig kiemelt jelentőséggel szerepeltek a magyar selyemtenyésztés és -gyártás eredményei 4 . Most az 1849-1879 közötti időszak történetéhez szeretnénk adalékokat nyújtani. Gondolati vezetőül ismét a kiállításokon megmutatkozó, kiemelkedő teljesítmények szolgálnak (1. melléklet). 1850 után az Iparegyesület felszámolásával 5 a Magyar Gazdasági Egyesület (OMGE) 6 tevékenykedett a selyemhernyó-tenyésztés érdekében. Az állami támogatás ellenére a tenyésztés az 1870-es évek végén mélypontjára süllyedt, sőt fennmaradása is kérdésessé vált. Alig valamivel a hivatalos megszüntető határozat kimondása előtt azonban egy olyan támogatóra talált, aki a fejlesztés tervének kidolgozásával, szakértelmével és megfelelő pénzügyi hátterével a holtpontról ki tudta lendíteni. Ez a személy a reformkori selyemtenyésztés egyik fő alakjának, Bezerédj Istvánnak a rokona, Bezerédj Pál volt. 7 Selymészek' a mezőgazdasági kiállításokon (1835) 1851-1857 A reformkorban az Iparegyesülettel párhuzamosan a Gazdasági Egyesület is gondozta a selyemtenyésztés fejlesztésének ügyét. Feltűnő, hogy az 1840-es évek végéig - még tenyésztési kérdésekben is - az Iparegyesület volt aktívabb: terjesztette a szakirodalmat, javaslatokat dolgozott ki, a jelentősebb tenyésztőket és feldolgozókat kiállításain szerepeltette. Ennek talán az lehetett az oka, hogy a nyersanyaghiány sürgetőbben vetette fel a selyemfeldolgozás (fonodák, szövödék) részéről a gubótermelés vagy az értékesítés kérdéseinek megoldását. A Magyar Gazdasági Egyesület 8 1835. június 8-i megalakítása és későbbi működése a selyemhernyó-tenyésztés egyik reformkori „mentorának", gr. Széchenyi Istvánnak a nevéhez fűződik. Az egyesület az 1840. évi átszervezéskor a „mezei gazdaság" különböző ágazataira szakosztályokat hozott létre 9 , köztük a Selyemtenyésztési Szakosztályt is, az alapító gróffal az élén. Lapjának, a Magyar Gazdának szinte egyetlen olyan száma sincsen, amelyben e témáról ne lehetne - még ha csak hirdetés formájában is - olvasni. Az egyesület alapszabályban rögzített feladatának tekintette: „A Pesten évenként tartandó állatmutatást szintúgy, mint minden gazdasági termesztvények és művek mutatását kiterjedtebb
