Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1995-1997 (Budapest, 1998)
TAKÁTS RÓZSA: Adatok a magyar selyemhernyó-tenyésztés történetéhez. II
divatba hozni". 10 Ezek 1857-ig 11 országos jellegű, de ténylegesen szakkiállításoknak tekinthetők, ugyanis e szemléken csak bizonyos mezőgazdasági ágak képviseltették magukat. Főként az állattenyésztés (juh-, ló-, később a szarvasmarha-tenyésztés), időnként a gyapjú (mint termék) és a gazdasági gépgyártás (pl. ekeversenyek) szerepeltek. Bár az egyesület monográfusa 12 szerint ez később „sertés, selyemhernyó és baromfikiáUítással is szaporodott", valamint különféle „gyártott termények, czukor, liszt, továbbá szőlő, gyümölcs és bor stb. kiállítás is indult meg és ismételtetett alkalmas időközökben" 13 - de ezekre (egy-két gyümölcsbemutatón kívül) egyelőre egyéb adatot nem találtunk. A növénytermesztési ág önálló, országos bemutatóira csupán 1851-től került sor. Ekkor indult meg a termény-, kertivetemény- és virágkiállítások sorozata. Érdekes módon a selyemtenyésztés (talán, mert az eperfaültetés, ill. -kezelés kertészeti feladatnak, a selyemgombolyítás pedig ez idő tájt még háziipari tevékenységnek tekinthető) nem az állattenyésztési bemutatókon szerepelt, hanem ezeken a terménykiállításokon. Az abszolutizmus időszakában a Gazdasági Egyesületnek az országos szervező tevékenységet szüneteltetnie kellett, de egy szűkebb bizottmány működésével és kinevezett ügyvivőkkel a jogfolytonosságát fönntarthatta. A győztes osztrák hatalom az ideiglenes kormány budapesti biztosává Havas Józsefet 11 jelölte ki, aki OMGE-tagként, e pozíciójában is szerepet szánt az egyesületnek a mezőgazdasági intézkedések és törvények véleményezésében. De, mint a későbbi történeti visszaemlékezés kommentálja: tagjai az abszolutizmus közegei iránt bizalmatlansággal viseltettek. ... Az egyesület tehát minden jelentősebb akciótól tartózkodott. " H Tevékenységi köre csupán kiállítások rendezésére, szakvélemények nyújtására, s szaklapja, a „Gazdasági Lapok" 16 kiadására szorítkozott. Az ügyvivő OMGE Bizottmány egyik első ténykedéseként 1850 októberében szakvéleményt adott a bácskai kincstári birtokon tervezett selyemtenyészde felállítása ügyében. Korizmics László 17 készítette el a felmérést, mely megállapíthatta, hogy az apatini, kulai, palánkai, szántovai és sztapári 18 kincstári uradalmakban a selyemtermelés 1849-ben „tetemesen" gyarapodott 19 . A bécsi székltelyű összbirodalmi kormány Földművelés- és Bányaügyi Minisztériuma az egyesület javaslatait megküldte a megyehatóságoknak, s jelentést kért tőlük területük selyemtenyésztési állapotáról. A helyzetfelmérés szerint - bár a harcokban sok eperfaültetvény megsemmisült -, Temes megyében már megkezdték a gubótermelést, s ugyanekkor azt is jelentették, hogy a versed selyem az 185l-es londoni első \ilágkiálh'táson nagy érmet nyert. 20 A begyűjtött adatokat az OMGE a Gazdasági Lapokban hozta nyilvánosságra. E nagyon érdekes körképből - terjedelmi okok miatt - csak egy-két adatot tudunk kiragadni: A Pesti kerületben 474 600 db eperfát írtak össze. Kecskemét városának 15 holdas epreskertjét a megszálló orosz és osztrák csapatok, a pesti Lóversenytéren az 1846-ban kiültetett 1300 nagy és 165.000 kisebb eperfát pedig a szabadságharc alatt ott állomásozó horvát katonaság pusztította ki. De az „ültetés most is folyik" - jelentették -, „kb. 400.000 fiatal fa van itt, s Havas József kőbányai birtokán 12.000, szintén újabb ültetvény" . A Pozsonyi kerületben 35 500 db eperfát találtak. Nyitra megyében, Holicson és Örményben 20000-nél több, egy évesnél fiatalabb csemetét számoltak össze. Tenyésztéssel egyedül Nagyszombat városában foglalkoznak: Potornay „tábornoknő" és Siebenfreund János.
