Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1995-1997 (Budapest, 1998)
SZOVÁTAY ADRIENNE: A hazai baromfiorvoslás és -egészségügy története a kezdetektől az első világháborúig
A XIX. sz. elején jelent meg Leibitzer könyve. 68 A tyúkok betegségei közül elsőként a pípet említette, amelynek gyógyítására lekaparás után vajjal eldörzsölt borsszemet javasolt. Az eldugult orrnyílásokat unom tollal kell tisztítani. Aszkór {Dürrsucht, a faroktövi mirigy duzzanata) esetén a tollak tövén a pörsenést fel kell vágni, s a sebet sós borral bekenni. A szerző betegségnek vélte az évenkénti vedlést (amikor a tyúknak csupán a betegségre való hajlamossága nő meg). A hasmenéses jércéknek borba mártott kenyeret, főtt salátát stb. ajánlott. A tetvek ellen higanysó bedörzsölését tartotta sikeresnek. A pulykabetegségek közül a píp és a csúz {Gicht) a szerző szerint részint világrahozott bántalom, részint a rossz takarmányozás és a meleg kályha mellett kezdett felnevelés következménye lehet. Az emésztetlenséget a gombóccal etetett és elégtelenül itatott pulykák között tapasztalta. A vorhast szerinte a savanyú, erjedt takarmány váltja ki, amely kifogástalan takarmány esetén magától meggyógyul. A pulyka kéthónapos korában legfogékonyabb a betegségekre, amikor a bőr függelékei kifejlődnek (a „vörösét hányja"). Különösen ártalmas ilyenkor az esős idő. Felmelegítésül borba áztatott kenyérmorzsát, maradék magvakat, édes köményt, petrezselymet, tört borsot ajánlott. A himlőt, helyesen, fertőzőnek tartotta, amikor a betegeket el kell különíteni, a hullákat elásni; megemlítette, hogy sokan a hirnlos álatokat leöhk. A liba és a kacsa gyakori betegségeként a píp, a hasmenés és a szorulás tüneteit sorolja fel. A galambok betegségei közül a rühösséget a rothadó, tisztátáan vízre vezeti vissza, ezért az ilyen madarakat naponta többször tiszta vízbe kell mártani, esetleg árpáisztes agyagba sót, áüzs- és köménymagot keverni, majd - felfőzés után - a gáambra lehet kenni. A himlő ellen is eleinte a tiszta víz „haszna". „Búskomorság" (bágyadtság) ellen a pároztatást és a vérbocsájtást vélte hasznosnak. Vedléskor a gáambot jól kell etetni és itatni. Aszkór {Dürrsucht) esetén a madár csőrével vág a faroktövi mirigye felé, ahol a faggyú megrekedt; a megduzzadt mirigyet, felnyitása után, hamuvá, sóval, olajjal, vagy vajjal kell bevonni. Hasonló színvonal! Böhnft L \ majd Schwabe Q homeopatikus gyógyeljárásokat tárgyáó német nyelvű könyve. Szemfájás, kiütés, lábfekély, kolera, bélgyulladás, a faroktövi mirigy elzáródása {Darre), szédülés; hasmenés, tojásrekedés, köszvény, kosz (favus, gombabetegség), rekedtség, anyarozs-mérgezés, epilepszia, begyeltömődés, gyomorgörcs, tetvek, atkák, lépfene, píp, himlő, taknyosság, vérhas, csőrrrák, kurrogás (raccsolás), elgyengülés, izzadás, gümősödés, tojásevés, szorulás, lágyhéjú tojás, felfúvódás ellen egyaránt homeopatikus gyógymódot ajánlanak. khomoeopathia (homeopátia), vagyis a hasonszenvi gyógymód eljárásait Hahnemann, S. Fr. Chr. (1755-1843) német orvos dolgozta ki. Alapelve isimilia similibus curantur, vagyis olyan gyógyszer tört adagjává kell gyógyítani, amely nagy adagban hasonló betegséget idézhet elő. Pl. a mááriát azért kell kínagyökér kivonatává gyógyítani, mert nagy adagban maga is hidegrázást okoz. A gyógyszer hatását a nagy hígítás meghatványozza, így pl. a D 6 egymilliószoros hígítást (vagyis 10 a mínusz hatodik hatványon koncentrációt) jelent, lux lipcsei álatorvos a homeopathiát isopathid-ra módosította, amelynek áapelve az aeqalia aequalibus, vagyis ugyanazt ugyanazzá, pl. a májbetegséget hígított májkivonattal kezelni. 71 A homeopátia mai hívei a szer hatásmechanizmusát nem az oldott anyag kémiai minőségével magyarázzák, hanem egy bizonyos „áüényegiiléssel", vagyis az oldószer (a víz) molekuláinak mágneses rezonanciá-
