Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1995-1997 (Budapest, 1998)

SZOVÁTAY ADRIENNE: A hazai baromfiorvoslás és -egészségügy története a kezdetektől az első világháborúig

jában okozott változással. A hazai orvos- és állatorvos-tudomány nem fogadja el ezt az elméle­tet 72 , de a természetgyógyászok körében vannak ma is hazai 73 és külföldi követői. 74 KKassán 1721-hm kiadott. Kalendárium OeconomicumPerpetuum az egyes hónapok­ban előforduló baromfi-betegségek megelőzésére és leküzdésére, a kor felfogásának megfele­lő, főleg takarmányozási jellegű tanácsokat 75 tartalmazott. A tapasztalt baromfitenyésztők népszerű munkáikban közölték megfigyelésük eredmé­nyét, és különféle orvosságokat fundáltak ki a „baromfidög" ellen. Főleg hagymát, fokhagymát, kálium-permanganátot és sósavat használtak. 6,77 A magyar nyelvű népszerű baromfi-tenyésztési munkák közül 1826-ban Fay™, majd 1831­ben Lánghy 1 " 1 munkája jelent meg. Különösen az utóbbiban találhatók részletes baromfi-orvos­lási ismeretek. A „járvány-nyavalyát" egyetlen betegségnek vette, és a beteg állomány még egész­séges egyedei számára friss ivóvizet és esetleg felfőzött kőrisfaolajat ajánl. Tyúkonként naponta egy kávéskanál faolajat is hasznosnak ítélt, különösen akkor, ha az utóbbinak 8-12 latjába egy felaprított fokhagymagerezdet és 1 icce bort (ugyanannyi vízzel felfőzve) tettek. Helyesen vette észre, hogy a náthás baromfi orrlyukai eltömődnek, s emiatt a baromfi szájon át lélegzik, s ezért szárad ki a nyelv nyálkahártyája. A sokféle gyógyír közül legtöbbre a szalonnát és a piskolcot (antimont) tartotta. A lágy héjú tojást Lánghy „idétlennek" nevezte . Megemlítette, hogy a babonás nép az ap­ró tojást azért nevezi kakastojásnak, mert azt hiszi, hogy belőle a trágya melegétől basiliscus­gyík kel ki. „Fejdaganaton" a szemgödör áatti üreg nagy mértékű megduzzadását értette, amely az állat látását akadáyozza, pípet is okozhat és ragályos. (Ma idült légzőszervi betegségnek ne­vezzük ezt a kórformát, amelyet többnyire mycoplasmal?, okoznak). „Száraz betegségen" a fartőmirigy duzzanatát értette, amelyet fel kell nyitni. Külön „beteg­ségként" tárgyalta az étvágytalanság, a hasmenés és a szorulás tüneteit, s mindegyiküket takar­mányozási okokra vezette vissza. Ajánlása szerint, a begyben kitapintható emészthetetlen tárgyat a begy oldalának felmetszésével könnyedén ki lehet venni, majd a sebet, bevarrása után, írós vajjá és ecettel kell bekenni. „Szemfájás" (kötőhártya-gyulladás) esetén a szem kenegetését ja­vasolta a vérehulló fecskefű (Chelidonium) és a borostyán borban elegyített levével. A tetvek ellen, egyéb beavatkozások között, a disznózsírban eldörzsölt kéneső (higany­szulfid) tyúk bőrébe váó bedörzsölését ajánlotta. A rühöt {scabies) és a koszt (favus) még azonos betegségnek tartotta. „Nyavalya-törés" („erős ín-ráigatózás", váószínűleg agyvelőgyul­ladás) esetén főleg diétát javasolt (korpás olaszkáposztát). Köszvénynek a lábízületek megduz­zadását nevezte, amelynek oka a hideg, párás ól. Szólt egyebek között a keserű mandula és a beléndek magva, valamint a kávéáj átá okozott mérgezésről. Betegségmegelőző javaslata kö­zül említést érdemel a fokhagyma adása, amelyről ma már tudjuk, hogy növényi antibiotikumo­kat (fitoncidokat) tartámaz. Lánghy a pulyka betegségének vélte és „himlőnek" nevezte a kéthónapos korban meg­jelenő bőrfüggelékeket, s ekkor a meleg helyen váó tartást ajánlotta. (Ebben az életkorban va­lóban fogékonyak a kispulykák a betegségekre.) A nyelv kihólyagosodása (szájgyulladás) ese­tén az ivóvízbe rozsdás vasat javasolt tenni. (A pozitív mágiának ez az eszköze esetleg oligo­dinámiás fertőtlenítőszer lehet). 80 A tollak vérbőségét „hideglelésének tartotta. A sántaság tü-

Next

/
Oldalképek
Tartalom