Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1995-1997 (Budapest, 1998)
SZOVÁTAY ADRIENNE: A hazai baromfiorvoslás és -egészségügy története a kezdetektől az első világháborúig
rornii hajlamos a különféle betegségekre, akárcsak a kispulyka, amikor a „vörösét hányja" (a fejfüggelékek kifejlődésének idején). Ilyen megfigyelés alapján sózták be a sebeket és különítették el a betegeket. 5 ' A népszerű tudományos könyvek Ezek az írásművek is, már az ókortól kezdve, a népi gyógyászat forrását képezték. Már Columella^ nyolcadik könyvében több baromfibetegséggel foglalkozott. A „dögletes pestis" okának vélt „kígyófújás" ellen „szarvasszarvat" vagy asszonyhajat kellett meggyújtani. 59 A bolhák ellen a tojófészekbe tiszta pelyvát tettek, és keltetés előtt célszerűnek tartották a büdöskővel, gyantával vagy égő fáklyával való füstölést (vö. a mai formaldehid-gázas alomfertőtlenítéssel). 60 A rostára tett naposcsibéket „taknyosság" ellen gólékórókkal füstölték meg. Hasznosnak találták még az ól kitrágyázását, kifüstölését, a tiszta ivóvizet, a szennyeződés ellen fedett itatóedényeket itatónyflásokkal, nyáron a friss vizet. A csirkék szájába meleg olajban áztatott fokhagymagerezdeket tettek 61 (baktériumölő fitoncidokat tartalmaz) 62 . Emberi, meleg vizeletet öntöttek a baromfi szájába, majd a csőrt összeszorították (az ammónia orrnyálkahártyát izgató hatása lehetett kedvező). A még táplálkozó beteg álat ivóvizébe tört szőlőt tettek (gyors energiapótlás). Az étvágytalan, súlyosan beteg baromfi szemhéj alatti táyogjának felmetszése utái a sebbe tört sót hintettek. 65 (vö. a hús besózásává). 64 A római szerző említi a végbélnyílás veleszületett hiányát. A beszáradt bélsár miatti elzáródás esetére a nyílás körüli, összetapadt tollacskák kitépését ajánlotta. Szükségesnek tartotta a porfürdőt. Abból a megjegyzéséből, hogy a lábujjakra ragadt ürülék „köszvényt" okozhat 65 , arra lehet következtetni, hogy ebben a korban már az ujjízületek mindenféle megduzzadását köszvénynek nevezték, amelynek megelőzésére az éjszakai elülésre váó ülőrudak használatát ajánlotta. Állatvédelmi szempontból is érdekes, hogy a kakasviadalon a verekedő kakasok lábára bőrlemez húzását javasolta. A tojásevő tyúkok kiselejtezésének szükségességét helyesen ismerte fel, mert e rögzült mlajdonságról gyakorlatilag nem lehet a külterjesen tartott állatokat leszoktatni. A kotlásról való leszoktatás céljából a tyúk orrnyilasai mögött, toü keresztülhúzása a ma is ismert, eredményes, de nem álatkímélő megoldások közé tartozik. A páva és a gyöngytyúk „taknyossága" és „szorulása" ellen a tyúk esetében tett intézkedésekre utal. A liba tojófészkébe tett csalángyökér a szerző szerint védi a naposlibák egészségét. 66 A XVIII. sz. természettudományos színvonáának megfelelő, népszerű munkák közül hazánkba talán elsőként jutott el Klass német nyelvű, rövid gazdászati műve. 6 A szerző libák tetvei ellen istállók kitakarítását, homok felszórását, valamint a pihenőtéren rozmaring és fapárány széthintését ajánlja. A fiatá jércéken a píp (a nyelv hegyén képződő kemény bevonat) szerinte vízhiány következménye, amelyet lekaparás után sós borecettel ajánlatos ecsetelni. A hasmenést a nedves takarmáwnak tulajdonítja, s gyógyszerül meleg borsót, szükség esetén tormentilla gyökeret, más esetben viasszal és borrá kevert árpáisztes pépet ajánl. A szorulást a kizárólagos száraz takarmányozásra vezeti vissza, ezért zsíros húslével készült lágy eleséget javasol, amelyben mannát oldottak fel és kenyeret puhítottak meg. A férgek ellen tiszta padlóra homokot kell felszórni, váamint friss ivóvizet adni, s a tetves tyúkokat szerinte tehénvizelettel célszerű lemosni.
