Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1992-1994 (Budapest, 1994)

KURUCZ GYÖRGY: Magyarország és az angol-osztrák kereskedelmi kapcsolatok a XVIII. század közepén

Az említett 1754. évi vámtarifa-emelés következtében a Magyarországra bevitt külföldi árukra 3-400%-al magasabb vámot róttak ki, mint korábban. Igen jellemző, hogy a Morva Kamara megbízásából 1755-ben Magyarországon és Erdélyben körúton lévő HAUGWITZ gróf és Ferdinand PROCOP morva gyáripari felügyelő, mindössze Nagyszebenben talált angol árut. Pozsonytól Temesvárig, Brassótól Eperjesig valamennyi jelentősebb kereskedelemmel rendelkező városban megfordultak, s egyedül erről az erdélyi városról jegvezték fel, hogy ott angliai eredetű textilipari terméket, fekete plüsst árultak.

64 Ugyanakkor több adat van arra, hogy a magyarországi kiviteli cikkek közül, elsősorban a bort, később megpróbálták a szigetországban értékesíteni. 1783-ban egy nyugalmazott tiszt próbált tokaji borral kereskedni Londonban, de mint KAGENECK osztrák követ írta, az angolok inkább a francia és portugál borokat fogyasztják. Az ízlésüknek jobban megfelelne a budai vörösbor és a soproni fehér. A fiumei kormányzó egyik 1784-ben kelt jelentése szerint három budai polgár és néhány fiumei kereskedő részvénytársaságot alakított, hogy magyar borokat exportáljanak Angliába. A vállalkozás azonban tőkehiány miatt meghiúsult.

6 Az, hogy a magyar borok mégsem jutottak el a szigetországba, mégis inkább a kormányzat érdektelenségének róható fel. A magyar borokat ugyanis vám terhelte nemcsak az. országhatáron, hanem a Habsburg Birodalom határainál is.

66 Pedig úgy tűnik, Angliában érdeklődtek a magyar bor, elsősorban a tokaji iránt. John DORMER kapitány 1774. április 18-i levelében egy hegyaljai kirándulásról számol be Sir Robert Murray KEITH bécsi angol követnek. Mint a levélből kiderül, útjának kimondott célja volt, hogy a TERSZTYANSZKI családtól tokaji bort vásároljon.

67 Öt évvel később DORMER, aki Mária Terézia egyik vértesezredében szolgált, arról ír KEITHnek, hogy barátai Angliában folyton azzal ostromolják, hogy küldjön számukra tokaji bort. Mindenképpen megállapítható, hogy 1754 után Magyarország gazdaságilag szinte teljesen el volt zárva a külföld elől. Igaz, hogy ezért maguk a rendek is felelősek, hiszen már angol részről is feltűnt, hogy mennyire elhanyagolják kereskedelmi érdekeik védelmét.

69 Szemléletbeli változást azután Lengyelország első felosztása hozott, amikor a dél-lengyelországi hagyományos piacok is veszélybe kerültek, miután olyan birodalmi területté váltak, ahol a hátrányos bécsi megkülönböztető vámpolitika érvényesült. Végeredményben tehát leszögezhetjük, hogy elsősorban az. osztrák dinasztikus érdekek érvényre juttatása vetett gátat Magyarország és a külföld, s ezen belül a szigetország közötti kereskedelem fellendülésének. A fentiekből mindamellett kitűnik, hogy az. angolok igen tudatosan igyekeztek kereskedelmi előnyökhöz jutni Magyarországon a XVIII. század közepén. Miután azonban a Habsburg Birodalom nem tudott olyan termékeket kínálni Nagy-Britanniában, amelyek megálltak volna a helyüket, Mária Teréziának saját belföldi piacainak védelmére kellett gondolnia. Ennek következtében az összbirodalmi érdekek érvényesítése nemcsak azt jelentette, hogy Magyarországon nem kapott megfelelő támogatást a ha-