Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1992-1994 (Budapest, 1994)

11. Nemzetközi Gazdaságtörténeti Kongresszus, 1994., Milánó (llth International Economic History Congress) - FEHÉR GYÖRGY: Agricultural associations in Hungary in the late 19th century

Az OMGE elsődleges cs nem titkolt célja volt, hogy a hazai mezőgazdasági termelés színvonalát segítse, és az ország számára olyan gazdaságpolitikai irányvonal elfogadásáért harcoljon, amely védelmet és kedvezményt nyújt a hazai termelőknek. Céljait úgy kívánta megvalósítani, hogy maximálisan figyelembe vette tagságának túlnyomó többségét kitevő nagybirtokosok mellett a középbirtokos réteg érdekeit is. Az Egyesületen belül azonban domináns szerephez jutottak a több ezer, de nem ritkán több tízezer hektárral rendelkező, a politikai életben is nagy befolyással rendelkező nagybirtokos arisztokrácia képviselői. Ugyanakkor rendkívül nagy súlyt fektettek arra, hogy az Egyesület tagjainak sorában tudhassák a hazai agrártársadalom legkiválóbb elméleti és gyakorlati szakembereit. Mint már említettük, az Egyesület olyan gazdaságpolitikai irányvonal elfogadására igyekezett ösztönözni a mindenkori kormányokat, amelyik igen markánsan képviselte a mezőgazdaság, s elsősorban a nagybirtokos érdekcsoport szempontjait. Magyarországon ez az erős befolyással rendelkező csoport az átlalunk vizsgált időszakban nem hozott létre pártol, az érdekérvényesítés más lehetőségeivel élt, így például szakmai szervezeteken keresztül — mint például az OMGE — próbálta elképzeléseit megvalósítani. Erre nagyszerű lehetőséget nyújtottak a különböző gazdatanácskozások és kongresszusok. Az ország modernkori történelmében mérföldkőnek számító 1867. évi kiegyezés után egy évvel Pesten három napos országos tanácskozásra gyűltek össze a gazdasági egyesületek delegáltjai. Az agrárérdekvédelcm szervezett formában történő megjelenését bizonyították az 1879. évi székesfehérvári gazdakongresszus eseményei, amelynek megszervezésében döntő szerepel vállalt az OMGE. Általánosan elfogadott nézet szerint ez az esemény tekinthető a hazai agrárius mozgalom zászlóbontásának, amely a kapitalista jelenségek konzervatív kritikáját fogalmazta meg. A laza tömörülésű mozgalom és ennek egyik szakmai bázisát adó Egyesület mindvégig kiállt a hazai mezőgazdaság technikai-technológiai megújítása, modernizációja mellett, de mindezt csak a nagybirtokos réteg érdekeinek maximális figyelembevételével tartotta elfogadhatónak. Az 1879. évi tanácskozáson megfogalmazottak között szerepeltek a mezőgazdaság egészének érdekében álló követelések, így: külön földművelésügyi minisztérium felállítása, országos gazdasági tanács szervezése, regionális gazdasági egyesületek erősítése, a termelés és értékesítés számára kormánytámogatás elérése. Míg a földbirtok elaprózódásának megakadályozására tett javaslat mögött a nagybirtokos réteg jól kitapintható érdeke húzódolt meg, amely a kötött forgalmú birtokok egyébként is egészségtelenül nagy számának további növekedését vonta maga után. Ily módon a társadalom egy viszonylag szűk rétege rendelkezett nagykiterjedésű — sok esetben elidegeníthetetlen — földbirtokkal, és emellett egészségtelenül nagy számú volt a mezőgazdaságban foglalkoztatott, de földdel egyáltalán nem, vagy a család eltartásához kevésnek bizonyuló földterületet birtoklók száma. Ez a tény az. általunk vizsgált korszakban komoly szociális feszültségeket okozva a mezőgazdaság nyugat-európai, vagy dániai típusú és ütemű modernizációját is hátráltatta. Az említett 1879. évi tanácskozás eseményei közé tartozott a Gazdasági Egyesületek Országos Szövetségének megalakítása is. A szövetség létrehozói az új szervezet-