Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1992-1994 (Budapest, 1994)

11. Nemzetközi Gazdaságtörténeti Kongresszus, 1994., Milánó (llth International Economic History Congress) - FEHÉR GYÖRGY: Agricultural associations in Hungary in the late 19th century

tői az eredményesebb szakmai munka és hatékonyabb érdekvédelem megvalósulását re­mélték. Az új tömörülésben vezető szerepet kapott az OMGE, amelynek vezérkara egy­szersmind annak vezetését is megkaparintotta. Az ország területén működő gazdasági egyesületek autonómiájukat megőrizve csatlakozhatlak a szövetséghez. Ismereteink sze­rint a belépett tagegyesületek száma 1895-ben elérte a harminckettőt. 1867 után ugyanis sorra alakultak a regionális, egy-egy közigazgatási egység (me­gye) agrárérdekvédelmét felvállaló megyei gazdasági egyesülelek. Magyarországon 1914 előtt minden megyében működölt ilyen egyesület. Velük állottak laza szervezeti kap­csolatban a tevékenységüket kisebb földrajzi régióban kifejtő egyesületek, gazdakörök, ez utóbbiak egy-egy település markáns szervezetei voltak, amelyek legfőbb feladatuk­nak a termelés korszerűsítését és a termékek előnyös értékesítésének megszervezését tekintették. Ennek érdekében erőfeszítéseket tettek a gazdasági eszközök, gépek, vető­magvak, műtrágyák, tenyészállatok stb. kedvezményes beszerzésére, törekedtek a tagok szakmai ismereteinek fejlesztésére, gondoskodtak a tagok szakmai továbbképzéséről. A falusi egyletek, körök tagságának döntő többségéi a helyi kis- és középbirtokosok ad­ták, de azokban a vezetői tisztséget általában a helység legnagyobb birtokosa töltötte be. Ezek az egyesületek erős kontroll alatt állottak, szakmai felügyeleti szervük a föld­művelésügyi minisztérium volt, de működésük engedélyezéséhez a belügyminisztérium jóváhagyására is szükség volt. A kérelmezők csak abban az esetben kapták meg az ala­pítási engedélyt, ha ott kizárólag szakmai és nem politikai irányú tevékenységet végez­tek. A legtöbb gazdakör alapszabályában rögzítette: „Politikával a gazdakör nem foglalkozik, s ilyen kérdések tárgyalása teljesen ki van zárva." Az egyesületek, egyletek szerveződésének másik mozgató rugója a speciális szakmai érdekvédelem iránt megnyilvánuló igény volt. Az ilyen célból alapított egyesületek mű­ködésüket nagyobb régiókra, esetenként az egész országra kiterjesztették. A nevükben az országos és magyar jelzői viselve hozták létre érdekvédelmi szervezeteiket a kerté­szek, méhészek, baromfitenyésztők, szőlősgazdák, szeszlermelők, erdészek, hogy csak a legtekintélyessebbekel említsem. Ezek többsége tekintélyes anyagi bázissal, szakmai háttérrel — önálló szakfolyóirattal — rendelkezett, s befolyással voltak az állami dön­téshozatali szervekre, szakmai észrevételeiket figyelembe vették az agrároktatás cs -ku­tatás területén is. Visszatérve az OMGE szerepének vizsgálatához, fontosnak tartjuk, hogy az ország közgazdasági helyzetének bemutatására is fordítsunk egy kis figyelmet, hiszen csak en­nek ismeretében mondhatunk véleményt az Egyesület törekvéseiről, és minősíthetjük az általa kövelett gazdaságpolitikai irányvonalat. A 80-as évektől az USA és Oroszor­szág nagy mennyiségben olcsó gabonával árasztotta cl az európai piacot, és teremteti ezáltal szinte legyőzhetetlen konkurenciái a kontincnsbeli, s köztük a hazai termelők­nek. Ennek következménye lett Magyarországon is a több évig elhúzódó agrárválság, amely a termelőknek áresést és tartós értékesítési gondokat — főleg gabona esetében — okozott. A mezőgazdaság versenyképességének megőrzése csak korszerűsítésével vált elképzelhetővé, ami csak aktív állami beavatkozás segítségével valósulhatott meg. Az addigi liberális gazdaságpolitikai gyakorlatot — miként ez más európai országokban is

Next

/
Oldalképek
Tartalom