Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1992-1994 (Budapest, 1994)

11. Nemzetközi Gazdaságtörténeti Kongresszus, 1994., Milánó (llth International Economic History Congress) - FEHÉR GYÖRGY: Agricultural associations in Hungary in the late 19th century

vezése; hl mintagazdaságok ismertetése; V külföldi gépek és eszközök, vetőmagvak be­szerzése; j/ összehasonlító kísérletek végzése; kV pályamunkák kiírása; 1/ mintagazdasá­gok szervezése; ml új gazdasági tanintézetek felállítása és a meglévők támogatása. S mindezeken túl ápolta a hazai agrármúll emlékeit, és harcolt az agrárélet kiemelkedő képviselőinek méltó megbecsüléséért. Az Egyesület mindig meglehetős gyorsasággal re­agált az agrárszférában bekövetkezett változásokra, s ha azok olyan horderejűek vol­tak, akár alapszabályát módosítva is tett javaslatot a kérdés kezelésére. A 90-es évektől — amikoris a nyugat-európai fejlődéshez mérten egyébként szeré­nyebb eredményeket magáénak mondható szövetkezeti mozgalom nálunk is végre sike­rekel mutatott fel — az 1896. évi alapszabályban már rögzítették, hogy az Egyesület „erkölcsi, sőt kezdő vállalatoknál anyagi támogatással is elősegíti, hitel-, fogyasztási-, értékesítési-, biztosítási s egyéb a mezőgazdaság érdekeit előmozdítani célzó szövetke­zetek, egyesületek, társualtok és mozgalmak létesülésél." Az alábbiakban tegyük vizsgálatunk tárgyává az OMGE belső szerkezetét, működé­sének mechanizmusát, és keressük meg a választ arra a rendkívül fontos kérdésre, hogy miként látta el önként vállalt érdekvédelmi feladatát, és miként volt képes tagságának túlnyomó részét kitevő nagy- és középbirtokos osztály politikai, gazdasági érdekeinek érvényesítésére. Az egyesületi alapszabály értelmében az OMGE tagja lehetett minden földbirtok­kal rendelkező vagy a mezőgazdasággal gyakorlatban foglalkozó egyén és jogi személy. A tagság örökalapító, alapító és évdíjas tagokból állt, őket csupán az Egyesületnek tett pénzadomány nagysága szerint differenciálták, ezt egészítette még ki a közgyűlés által választott tisztebeli (tiszteleti) tagok névsora. Az Egyesület legfőbb döntéshozatali tes­tülete a közgyűlés volt, amelyben a tiszteletbeli tagok nem rendelkeztek szavazati jog­gal. Az Egyesület 50 tagjának írásban is indokolt kívánságára rendkívüli közgyűlést kellett összehívni. A közgyűlés választotta az Egyesület élén álló, általában protokolá­ris feladatokat ellátó elnököt, aki kivétel nélkül a hazai arisztokrácia soraiból került ki. Az elnököt általában nemcsak származása, de szakmai ismeretei és a mezőgazdaság fejlesztése iránt megnyilvánuló elkötelezettsége is alkalmassá tette a tisztség betöltésé­re. Munkáját ugyancsak a közgyűlés által választotta három alelnök segítette. Az elnö­ki és az alelnöki tisztségekre azonban csak az egyesület földbirtokos tagjai pályázhattak, őket szavazattöbbséggel 6 évre választhatták. A rendes és rendkívüli közgyűlések kö­zötti időben a 90 tagú igazgató-választmány gyakorolta a testületi jogokat, az operatív munkát pedig az igazgató-tanács végezte, amelyben azonban már az Egyesület fizetett tisztviselőire várt a tennivalók elvégzésének zöme. A vezető tisztviselők kara az igaz­gatóból, a titkárokból, az ügyészből, a pénztárosból és a főkönyvelőből tevődött össze, őket egészítette ki az adminisztratív állomány. Az. egyesületi tanács fogta össze a szak­osztályokban — élükön elnökkel és titkárral — és az állandó bizottságokban folyó szak­mai munkát. A század végén négy szakosztályon belül (közgazdasági, irodalmi és tanügyi, földművelési és növénytermelési, állattenyésztési) kilenc állandó bizottság tevékenyke­dett.

Next

/
Oldalképek
Tartalom