Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1992-1994 (Budapest, 1994)

11. Nemzetközi Gazdaságtörténeti Kongresszus, 1994., Milánó (llth International Economic History Congress) - FEHÉR GYÖRGY: Agricultural associations in Hungary in the late 19th century

szakosztályra és 14 alszakosztályra bontva végeztek magas színvonalú szakmai munkát. Az Egyesület előtt az abszolutizmusnak nevezett időszakban (1850 és 1867 között) két elvárásnak kellett megfelelnie: a/ szakmailag segíteni a tradicionálisról a modern gazdálkodásra áttérő mezőgazdaságot; b/ hosszú ideig mint egyetlen legális közéleti fórum, a rendkívül óvatosan megfogalmazott politikai megmozdulásoknak is otthonul szolgálni. Ez utóbbi elvárás iránti igény a belpolitikai helyzet fokozatos normalizálódásának köszönhetően, a 60-as évek elejétől fokozatosan csökkent, annál inkább növekedett viszont a tisztán szakmai, érdekvédelmi tennivalók száma. A feladat nem volt kisebb, mint a modern polgári tulajdonon nyugvó piacorientált tőkés gazdálkodás feltételeinek megteremtése. Az ország függetlenségének 1867-től számított kivívása után az agrárszférán belül gyors ütemben szerveződtek a különböző taglétszámú helyi és regionális szakmai érdekvédelmi szervezetek. Tagságának puszta számarányát illetően nem, de szakmai elismertségét és befolyását tekintve az OMGE minden kétséget kizáróan meghatározó szerepet játszott a magyar agrártermelés irányának kialakításában, az agrárpolitikai kérdések eldöntésében. A továbbiakban előadásomban elsősorban ennek az egyesületnek tevékenységét kívánom alaposabb vizsgálat alá venni. Egy olyan szervezetét, amelyik a hazai mezőgazdaság átalakulásának szinte minden területét érintő probléma megoldására vállalkozott, s ezek szinte mindegyike olyan horderejű volt, hogy elvégzése több hivatalnak és kormányzati szervnek is elegendő munkát jelentett volna. Az OMGE az általunk vizsgált korszakban mindvégig a hazai nagy- és középbirtokosok legjelentősebb érdekvédelmi és érdekképviseleti szervezete volt, s ez a szűk társadalmi bázis döntő mértékben meghatározta feladatát és mozgásterét. Taglétszáma ennek következtében sohasem volt magas: 1858-ban 890, 1862-ben 1221, de a statisztikák a kiegyezés évében 1867-ben mindössze 1019 alapító és évdíjas taglétszámot rögzítettek. Az átmeneti visszaesés oka abban keresendő — miként erre már korábban is utalást tettünk —, hogy az egyesületet az. abszolutizmus éveiben politikai fórumnak tckintők — a politizálás legális csatornáinak ismételt megnyílása után megszüntették tagsági viszonyukat. Ezzel magyarázható, hogy 1888-ban még mindig csak 930 tagot tartották nyilván, s számuk a század végén 3000-re emelkedett, míg az. I. világháború kitörése előtt ennek a dupláját regisztrálták. Az OMGE azonban éppen tagságának társadalmi helyzeténél fogva — azaz hogy a társadalmi, politikai életben nagy befolyással rendelkező nagybirtokos osztály képviselőit nagy számban tudhatta sorai között, és ők az egyesületen belül döntő befolyásra tettek szert — puszta számarányánál sokkal nagyobb tekintéllyel rendelkezett. Esetenként a kormány hivatalos vagy félhivatalos tanácsadóiként, valamint kiadványaikkal, sajtójukkal, értekezleteikkel, kiállításaikkal, szakmai felkészültségükkel sokoldalúan szolgálták a hazai mezőgazdaság fejlesztését. Az 1882-ben módosított alapszabály értelmében az Egyesület feladata az alábbiakban foglalható össze: a/ vidéki gazdasági egyesületek munkáinak összehangolása, gazdagyűlések szervezése; b/ gazdasági folyóiratok, szakkönyvek kiadása; cl a kormány részére szakvéleményezés; dl kiállítások rendezése; e/ gazdasági és kertészeti múzeum létesítése; ÍV kitüntetések alapítása és odaítélése; gl kül- és belföldi tanulmányutak szer-