Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1992-1994 (Budapest, 1994)

HAMAR ANNA: A gazdatiszti elit és az érdekképviselet

tei az önálló kamara létrehozására, de sem az OMGE, sem a kormányzat erre nem volt hajlandó.

48 A vezetésen belül egy kis csoport kitartott az önálló gazdatiszti kamara mellett, hangoztatva, hogy a kúria elfogadásával lehetetlenné válik az önálló kamara keresztülvitele. A kúria nem képviselheti a gazdatiszti érdekeket sem, mert a Kamara működési szabályzata nem ad önálló döntési jogot a kúria belső működésében sem, abba a Kamara vezetése beleszólhat (pl. kuriális gyűlések napirendi pontjait előre le kell adni és engedélyeztetni kell). Ellentmondásos helyzetet teremt az is, hogy a Kamarában a gazdatiszt tagja saját foglalkozási és a földbirtokos kúriájának is, ahol a munkaadó érdekeit kell képviselnie. A kuriális képviselet ellen fellépők egyetlen elfogadható eszköznek a kamarai választások megtagadását tartották. A vezetőség nagyobb csoportja elfogadta a kamarai kúriát, de hangoztatták ez nem jelenti az Önálló gazdatiszti kamaráról való lemondást. A kuriális képviselet elfogadása megerősítette a gazdatiszti elitet. A miniszter körrendeletben javasolta az állami birtokok tisztikarának belépését a kúriába. Taglétszáma a 3000 főt meghaladta, mert felvállalta a nem oklevelesek érdekvédelmét is (a kamarai törvény revíziója nem különböztet meg okleveles és nem okleveles gazdatisztet). A gazdatiszti elit törekvéseit erősen motiváló munkanélküliség a harmincas évek végére megszűnt. A munkaerőpiaci pozíció javulását nem a gazdatiszti elit törekvései, hanem tőlük független folyamatok idézték elő. DARÁNYI Kálmán miniszterelnöksége alatt újra felerősödött az állam modernizációs törekvése. A meghirdetett — és részben végrehajtott — célok; a telepítés, a hitbizományi reform, a tagosítás, a szövetkezeti hálózat kiépítése, a mezőgazdasági tömegoktatás kiszélesítése megnövelte a mezőgazdasági szakemberek iránti keresletet. Az új agrárpolitikai törekvésekben a válságba került nagybirtok nemzetgazdasági jelentősége fokozatosan háttérbe szorult, és a kisüzemi gazdaságok kerültek előtérbe. A kisüzemek termelésének és értékesítésének szervezésére mind többen a dán vagy a holland típusú szövetkezeteket látták elfogadhatónak. E célok elérésének elengedhetetlen feltétele volt megfelelő tudással rendelkező szakemberek részvétele a szövetkezetek szervezésében és működésében. A gazdatiszti csoport szeretett volna a szövetkezetek irányító szakemberévé válni. Törekvéseit a munkanélküliség motiválta. A mezőgazdasági reformer gondolkodásúak nem tartották alkalmasnak a gazdatiszteket a szövetkezeti szakértelmiség feladatainak ellátására, „...a nagybirtok tőkeerejében rejlő nagyvonalúságot, gondolkodásuk a szociális nyomor és az anyagi tehetetlenség bizonyosfokú mentességét viseli magán ... főként a nagy- és középbirtokosokból rekrutálódik". Az ellenzők szerint csak az választott a gazdatisztek közül más pályát (tanár, gazdasági felügyelő), aki nem tudott a nagybirtokon elhelyezkedni. Ezekben az állásokban sem tudtak nagyon sokszor az elvben kitűzött feladatnak megfelelni, mert nem volt szociális érzékenységük és a nagyüzemi szakismereteket nem tudták megfelelő módon adaptálni. A válságba jutott, de még működő szerkezet termelte ki azt a gazdatiszti kart, amely az új, még csak szándékokban létező szerkezetre nem tudott reagálni. Ebben igazuk volt a gazdatiszti kart támadóknak, de nem lehet elfeledkezni arról, hogy a reformtörekvések