Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1992-1994 (Budapest, 1994)
TAKÁCS IMRE: A magyar földművelésügyi igazgatás alsó- és középfokú szerveinek létrehozása és működése a dualizmus korában
A községek önkormányzati szerve a képviselőtestület, operatív szerv az elöljáróság volt, amely végrehajtotta a felsőbb rendelkezéseket, és foganatosította a képviselőtestület határozatait, intézkedéseit. Különbség volt azok között a községi teendők között, amelyeket önállóan vagy csak megyei jóváhagyással végezhettek. 6 1867-ben Magyarország a társországok nélkül 49 magyar és 8 erdélyi vármegyéből, 5 székely székből, 1 magyar és 2 székely vidékből, 5 magyar kerületből, köztük a tiszai koronái kerületből, valamint a „Királyiöld"-ből (ez 9 szász szék és 2 szász vidék összefoglaló elnevezése volt) állt a városokon kívül. Mindezekben többnyire másmásvolt a közigazgatás szervezete és szerveinek hatásköre. A köztörvényhatóságok rendezéséről szóló 1870:XLII. törvénycikk az 5 székely széket, az 5 magyar kerület közül a Jász-Kun, Hajdú, Nagykikinda kerületet és a 16 szepesi város kerületét a vármegyékkel azonos szervezetű és hatáskörű törvénynatóságokká nyilvánította, a tiszai koronái kerület pedig beolvadt Bács-Bodrog vármegyébe. Ugyancsak törvényhatóságokká nyilvánította az 1870:XLII. tc. az egy magyar és a két székely vidéket (Kővár, Fogaras és Naszód vidékét ), a nagyobb szabad királyi városokat és 20 más várost. Az 1876:XX. tc. azután 47 kisebb várost megfosztott addigi törvényhatósági jogállásától, de amelyik közülük szabad királyi város volt, ezt a címét megtarthatta. Az ország erdélyi részeinek, továbbá a volt Kraszna, Közép-Szolnok, Zaránd vármegyék és a volt Kővár vidékének jogfejlődése utóbb újabb szabályozást is tett szükségessé ( 1880:XLV. és 1892:XXJV. tcek). 7 A községek közigazgatási és háztartási szervezetét az abszolút korszak 1855. április 24-én kelt császári pátense állapította meg. A kiegyezés után az 1871 :XVIII. és az 1886:XXII. tc. foglalkozott a községi közigazgatás rendezésével, g 1910-ben 63 vármegye, 25 törvényhatósági joggal felruházott város, 1 10 rendezett tanácsú város, 2122 nagyközség és 10 304 kisközség volt az ország területén. Önkormányzati hatáskörükben nemcsak a törvényhatóságok, hanem a községek is alkothaltak szabályrendeletet. A nagy- és kisközségi szabályrendelet azonban kihágási büntetőszankciót nem tartalmazhatott. I °Az 1907:LX. tc. a törvényhatósági bizottsági tagok legalább 50%-ának panaszjogot biztosított a Közigazgatási Bírósághoz, ha arról volt szó, hogy adott esetben volt-e joga a miniszternek a kötelezően alkotott szabályrendeletben módosítást, átalakítást kívánni, illetve a szabályrendelet félretételével intézkedni. II Az 1867-es kiegyejzésután az egyik első közjogi intézkedés a főispáni kormányfelügyelet kiterjesztése volt a városokra, amelyek addig a főispán felügyeleti jogkörén kívül estek. 12 Az 1879:XXXVTI., 1888:VII., 1889:1. tc.-ekben meghatározott célokra kivethető pótadókon kívül a vármegyék az 1883:XV. tc. értelmében „közigazgatási, közgazdasági, közművelődési, jótékonysági célra" 3%-ot meg nem haladó pótadót vethettek ki. Ez a belügyminiszter és a pénzügyminiszter engedélyével 5%-ig volt emelhető. További emelés csak törvényhozási felhatalmazás esetén volt lehetséges. A pótadőt az adóhivatalok az állami adóval együtt szedték be, várható összegét havonta előlegezték a törvényhatóságoknak. 1 Mind az 1891 :XXXIII., mind az 1912: LVIII. tc.-kel csak a vármegyei közigazgatást akarták államosítani, nem kívánták a törvényhatósági joggal felruházott városokét is, amelyek területükön 1. és II. fokon látták el a közigazgatási teendőket. A belügyminiszter előterjesztésére a király által kinevezett főispán felügyelt arra, hogy a törvényhatóság szervei a kormányrendeleteit vonakodás nélkül hajtsák végre, jogában állt a törvényhatóság ügyvitelébe bármikor betekinteni. A vétkes vagy hanyag tisztviselők ellen fegyelmi eljárást indíthatott, őket másokkal helyettesíthette. Az alispán a vármegye első tisztivselője, a megyei tisztikar főnöke volt. Őt a törvényhatósági bizottság közgyűlése választotta meg. Vezette a megyei közigazgatást, intézkedett minden olyan ügyben, amelyhez nem volt szükséges a törvényhatósági bizottság határozata, és nem tartozott valamely állami hatósághoz. Ő hajtatta végre a minisztereknek a vármegyéhez intézett rendelkezéseit és a vármegyei közgyűlés határozatait. A költségvetés keretein belül utalványozási joga volt, állandó helyettese a vármegyei főjegyző.
