Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1992-1994 (Budapest, 1994)
TAKÁCS IMRE: A magyar földművelésügyi igazgatás alsó- és középfokú szerveinek létrehozása és működése a dualizmus korában
A MAGYAR FÖLDMŰVELÉSÜGYI IGAZGATÁS ALSÓ- ÉS KÖZÉPFOKÚ SZERVEINEK LÉTREHOZÁSA ÉS MŰKÖDÉSE A DUALIZMUS KORÁBAN Takács Imre A dualizmus kori magyar közép- és alsófokú közigazgatás teendőinek ellátása a törvényhatóságok és a községek hatás- és feladatkörébe tartozott, amennyiben az nem tartozott állami igazgatási szervhez. A földművelésügyi közigazgatás intézése csak ott tért el az általános közigazgatásétól, ahol ez a cél megvalósításához szükségesnek mutatkozott. Ezért annak korszerű kiépülését a dualizmus kori általános magyar közigazgatás szervezete és működése fejlődésének ismertetésével kezdjük. A földművelésügyi közigazgatást nem lehet az általános közigazgatás intézményrendszeréből mintegy kiszakítva, külön hatóságok által intézett igazgatási ágnak tekinteni, mint kell a pénzügyi közigazgatást. Csak felsőfokon a miniszter személyében volt a földművelésügyi közigazgatásnak külön hatósága, közép- és alsófokon viszont ugyanazok az önkormányzati hatóságok, szervek jártak el annak ügyeiben is, amelyek az általános közigazgatásban intézkedtek, határoztak. Szervezeti értelemben nem lehet szó az általánostól különböző dualizmus kori közép- és alsófokú földművelésügyi közigazgatásról, hanem csak a közigazgatási jognak földművelésügyi jellegű olyan komplexumáról, amely bizonyos különlegességeket mutatott, mert a földművelésügyi jogszabályok végrehajtása során a jogi megállapításoknak szakszerű követelményekhez kellett alkalmazkodniuk. Az 1867. évi osztrák-magyar kiegyezéssel helyreállt az abszolút uralom által megszüntetett, majd 1860-1861. évi rövid idejű feléledése után ismét felfüggesztett vármegyerendszer. Minthogy az 1848. évi országgyűlés a törvényhatóságok új jogállását csak fő vonásokban szabályozta (az 1848:XVI. tc.-kel a vármegyékét, az 1848:XXIII. tc.-kel a városokét), az 1867 utáni korszakra hárult a feladat, hogy közigazgatásunkat a polgári államberendezkedésnek megfelelően korszerűsítse. A hagyományos vármegyei autonómiának a parlamenti kormányzattal való összeegyeztetése azonban nem bizonyult könnyen megoldhatónak.
