Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1992-1994 (Budapest, 1994)

TAKÁTS RÓZSA: Adatok a magyar selyemhernyó-tenyésztés történetéhez

vők külföldről vásárolták vissza azt. 1788-tól szabadult fel a gubók kereskedelmi forgalma, 1818-1827 között pedig a „selyembeváltást...ismét egészen a királyi kincstár vet. -.,, 62 te at . TESSEDIK Sámuel

63 1780-ban alapította — nemében a világon első — alapfokú mezőgazdasági „gyakorlati intézetét" Szarvason. Az intézet indulása után hamarosan létesítettek eperfaiskolát, s a selyem tenyésztést 1785-ben kezdték el BLASKOVTTS József gyakornok (később selyemtenyésztési felügyelő és békéscsabai „selyemgyáros") irányításával.

64 TESSEDIK Önéletírásában összefoglalóan így ír a selyem tenyésztő tevékenységről: „...hat tavaszon át 11 mázsa selymet termesztettem és dolgoztattam fel kis iskolás lányokkal".

65 1784-ben az országot 10 selyem tenyésztési kerületre osztották, s a jelentősebb tenyésztő vidékek vármegyéit kötelezték — amennyiben az még nem történt meg — a selyeminspektori intézmény felállítására. Ennek eredményeképpen 52 felügyelő, 16 gyakornok és 25 eperfakertész működött.

66 így II. JÓZSEF „buzgalmától gyámolíttatván" az 1780-as évek közepéig tetőpontot ért el a 18. századi gubótermclés. „A három határszéli ezred Tótországban termesztett 1786-ban 35.204 font (19.714 kg) selymet galétákban ... a bánsági katonai határszéleken pedig tenyésztetett ...1785-ben 6.952 font (3881 kg). ... Hasonló volt a siker más helyt is: Kecskemét tenyésztett ... 1783-ban 1266 font (709 kg) selymet, Tolnából... kikerült 273 font (153 kg), Bácsból 1352 font (757 kg), Verőce megyéből 935 font (524 kg), Szeremből, mely ezen tenyésztésre kiváltképp alkalmas 1019 font (571 kg) selyem. ... Ezen évben (1783) összesen 124 [b.^ mázsa (6,944 t) selyem küldetett egyedül Magyarországból a budai gombolyítóba". A legeredményesebb évben, 1785-ben pedig 131 [b.] mázsa (7,336 t) gombolyított selyem volt a termés.

68 A németesítő, centralizációs császári politikával szembeni megyei ellenállás kiterjedt az uralkodó által szorgalmazott selyemhernyó-tenyésztés ügyére is. II. JÓZSEF halála után több helyen az állami tisztviselőként, de a vármegye terhére tartott felügyelőket elbocsátották. Az 1790. évi LXVII.tc. által kiküldött 9 bizottság közül a negyedik (kereskedelmi, harmincadi és közgazdasági), 37 törvényjavaslata között kidolgozta a selyemtenyésztés előmozdításáról szólót is. 1794-től kezdte meg munkálkodását a „Közigazgatási Kamarai Vegyes Bizottság" (Politico-cameralis mixta Commissio). Az 1796-ig ide beérkezett véleményes jelentések, valamint MAZZUCATO Ágoston és SAPPL János (SOLLENGHI utóda) emlékiratainak eredményeképpen a századfordulón több helytartótanácsi rendelet született, s ezekkel fokozatosan elérték a hálózat újbóli kiépülését, a termelés fokozatos emelkedését. 1802-re közel 343 tonnára nőtt az ország gubótermése.

70 Az 1800-as évek elején a báró PRÓNAY család Pest megyei birtokán, Tóalmáson selyemtenyésztési tanintézet működött. Vezetője SCHEDIUS Lajos János, a pesti egyetem esztétika és nyelvészet tanára volt. 1 1802-ben, 1807-ben és 1822-ben a Helytartótanács részletes szabályozást adott ki a selyem tenyésztés „emelése" érdekében. Az alkalmas klímájú megyékben „szeder és