Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1992-1994 (Budapest, 1994)

TAKÁTS RÓZSA: Adatok a magyar selyemhernyó-tenyésztés történetéhez

A selymet különböző szinten feldolgozó céhes mesterségek (takács, gombkötő és paszományos, harisnyakötő stb.) képviselői, valamint a szervezetlen ipart űzők (pl. festők) között kevesen foglalkoztak kifejezetten csak selyemmel. 1771-1774-ig a Helytartótanács felszólítására készített megyei és városi kimutatások az alábbi képet adták a selyemiparról. Pozsony városában egy takácsmester foglalkozott selyemszövéssel, „genuai, francia, holland és hamburgi bársonyt állított elő háromféle minőségben". A jelentés szerint rendelés esetén képes volt egyéb szövetféleségek készítésére is: "croidor, croisse, tafota, flór, crise, tertionel, atlasz". A másik, a Zsolna melletti Teplicen működő privilegizált gyár volt, mely főként vásznat és félgyapjúszövetet állított elő, de félselyem szövetet is tudott termelni, "aminő a gratel és a gingang". Ezeken kívül nagyobb számú kézműves (gombkötő, paszományos) dolgozott elszórtan Győr, Mosón, Nógrád, Nyitra, Pest, Pozsony, Sopron, Szepes, Trencsén, Vas, Zala és Zólyom megyékben. Szalagkészítéssel Pest városában két iparos foglalkozott.

52 A selyemszövés gyáripari formája NAGY István megfogalmazása szerint „hazai talajba ültetett külföldi növény volt", ugyanis a kedvező adottságok miatt a magyarországi működési terület felé orientálódó, már virágzó bécsi és osztrák selyemipar teremtette meg. A Pesten műhelyt alapító VALERO testvérek (Antal és Tamás) idősebbike is Bécsben üzemeltetett 1760-tól egy fályolgyárat.

53 1776-ban indult első pesti vállalkozásukat kibővítendő, 1783-ban a Terézvárosban 10 ezer D-ölnyi homokos területet szereztek, és egy manufaktúra építését kezdték meg. 1200 gyümölcs és eperfát is ültettek.

54 Az üzem 1787-ben 104 széken flórt szőtt, 22 szövőszéken pedig bársonyt és más selyemszövetet. 1777-től dolgozott Óbudán BEYWINCKLER József selyemszövő mester. Fia, ifj. BEYWINCKLER József Pesten létesített újabb üzemet 1781-ben.

55 1787-ben már 15 szövőszéke működött.

56 E családdal együtt települt Óbudára HÖPFINGER Jakab bécsi selyem- és brokátkészítő mester, az ő műhelye 1781ben 16 szövőszéket működtetett. Az 1784-86. évi iparstatisztikai felvétel Pesten 7, Pozsonyban 2 selyemszövő és bársonykészítő üzemet említ. Ezek közül 5 nem haladta meg a kis takácsműhely keretét, de 3 pesti és 1 pozsonyi jelentősebb kiterjedésű volt. FACHINI Pál — SOLLENGHI révén még 1764-ben érkezett — olasz selyemszakember berendezési tervei szerint egy hatszintes kincstári selyemfonoda építését kezdték meg 1781-ben Óbudán. Ez, a kor legfejlettebb technikai színvonalán kialakított létesítmény azonban — részben tervezési hibák, részben megfelelő hajtóerő hiánya miatt — rövid ideig (1785-1789) üzemelt. A másik, ma is látható, ovális alakú gömbölyítő épületet, a II. József által 1783-ban Magyarországra hívott MAZZUCATO Ágoston irányításával építették. Itt 1786-ban kezdték meg a gombolyítást. Az uralkodó rendelete szerint a szegény szülők gyermekeit is foglalkoztatniuk kellett. Iskola is volt a gyárban; 3 évfolyamán a selyemtenyésztést, fonást és szövést tanították. 1786-tól a Helytartótanács a "Mazzucato-féle új selyemgombolyító eljárás" elsajátítására gyakorlott fonólányokat küldetett ide.

60 A selyemgubót a magyar kamara váltotta be, s a legombolyított, cérnázatlan nyersselymet közvetlenül átadta a vele szerződött bécsi kereskedőknek; a magyar selyemszö-