Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1992-1994 (Budapest, 1994)
CSOMA ZSIGMOND: A kóser bor Magyarországon (A kóserezési jog mint adóforrás és a zsidó hitközségek gazdasági önállóságának alapja)
A Gazdasági Lapok 1852-ben a kóser bor készítését a zsidó taposókkal, illetve munkájukkal azonosította: ,A zsidó megkóserezteti a bort, vagyis zsidó taposóval szüreti el." 19 Ezzel is hangsúlyozva azt, hogy a keresztény nem nyúlhatott hozzá, csak zsidó taposhatta ki a szőlőbogyót. A beregi borok készítésének leírásakor, 1869-ben ENTZ Ferencék említették is, hogy a bort kósernek tartsák, megkívánták, hogy a kóserozó a szőlőt szüretkor átvegye, azt zsidóval kitiportassa. A borkészítés és kezelés valamennyi feladatát zsidóval végeztesse el. A kóser borok készítése éppen ezért kevésbé ismert a magyarországi nem zsidó vallású parasztság előtt, a pincében folyó titokzatosnak tűnő munkák pedig egyenesen misztifikálták a kóser bor készítését. A misztifikációt csak növelte, hogy keresztény szőlősgazda — még akkor sem, ha az ő termését vásárolta meg a zsidó borkereskedő — nem mehetett le saját pincéjébe addig, amíg ott az alapos kitisztítás után a bort el nem szűrték. A titokzatosságot növelte a másság észlelése is, hogy szokatlan öltözetű, viselkedésű, nem keresztény lépett a pincébe, ott pedig az izraelita vallási törvényeknek megfelelően rendezkedett és rendelkezett. A Káli-medence kiváló fekvésű szőlőiben és pincéiben is készítettek zsidók kóser bort. így Szentbékáiián, Kővágóőrsön, Monoszlón, Köveskállán. Nemcsak szőlőt vásároltak fel szüret után, hanem saját tulajdonú, a helybeliek által mindig a nevében is megkülönböztetett ún. zsidó szőlőket, kis szőlőbirtokokat vettek 1867 után, amelyeket gondosan megmunkáltattak a helybeli napszámosokkal, munkát vállaló munkás vagy munkáltató vincellérekkel. Nagyobb részt nem is éltek a zsidó szőlőtulajdonosok ezen a vidéken a falvakban, csak a birtokuk volt a község határában. Hasonló volt a helyzet Somló-hegyen is. Itt főleg a pápai zsidóságnak voltak szőlei, akiket a helyiek a kóserségük, mély vallásosságuk miatt itt szentes zsidóknak is neveztek. 20 '' 3 A somlói katolikus és kisebb részben evangélikus szőlősgazdák is csak annyit tudtak a kóser borról, mint amit láttak, hogy a szőlőtermést megvéve zsidókkal tapostatták ki a szőlőt harisnyában. A pincébe ők sem mehettek be, a csöbörben a pincéhez hozott szőlőt a zsidók átvették. A mustot kitaposás után azonnal elszállították. A nem zsidó vallású szőlő-, bortermelők sejtették, hogy a kóserítás megtartása miatt volt a szigorú felügyelet, és a tiszta, pontos munka a pincéiknél. 1 Tokajban adatközlőim emlékeztek arra, hogy 1936-ban a tokaji Fehér Kő borházban BINET Jenő borházában is készítettek kóserbort. Engedélye volt a hitközségtől kóserításra. Félmetszésben harisnyás zsidók taposták a szőlőt, amit már szüret előtt megvásároltak erre a célra. A kitaposott mustot külön kóser pinceágban, kóser hordókban tárolták és érlelték. Ezt nem lehetett összekeverni a többi borral. LIPP AI Jenőné Tokajban látta a második világháború előtti években, amikor a keresztény pincemunkásoknak vacsorát vitt, hogy a különálló kóser pinceágnak a sarkán zsidók a kóser bornak valót taposták ki. A keresztény munkásokat a pincéből felhívta, megvacsoráztatta, míg a zsidók nagyon vigyáztak a kézmosással, lábmosással, hogy semmi fertőző anyagot a kóser pincébe be ne vigyenek, és kovászolt kenyérmorzsa be ne kerülhessen oda. Tokajban LÁZÁR Miklós képviselő, a „Reggel" c. lap tulajdonos-főszerkesztője is készíttetett kóserbort. O szervezte meg a két világháború között a tokaji szüreti napokat,
