Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1992-1994 (Budapest, 1994)

CSOMA ZSIGMOND: A kóser bor Magyarországon (A kóserezési jog mint adóforrás és a zsidó hitközségek gazdasági önállóságának alapja)

A KOSER BOR MAGYARORSZÁGON* (A kóserezési jog mint adóforrás és a zsidó hitközségek gazdasági önállóságának alapja) Csorna Zsigmond A kóser bort a vallásos zsidók itták. Északkelet-magyarországi borvidékeken meghatározó jelentősége volt a zsidó rituális bor készítésének és kereskedelmének. Tokaj-Hegyalja és ettől keletebbre a beregi borok forgalmában a kóser bort készítő és fuvarozó kereskedők szerepe döntő volt. Már ENTZ Ferenc szakíró is megállapította 1869-ben a munkácsi, Bereg megyei borokról, hogy: „...a zsidónak közbenjárása nélkül aligha lehet túladni a boron, miután csak kóser-bornak akad vevője."

1 A magyarországi kóser borok készítésének kezdete homályba vész. 1429-ben a soproni polgárok bor tized jegyzékében KOPHEL zsidó neve szerepel 6 urnával, 1437-ből a pozsonyi zsidók tizedbora szerepel a történeti adatok sorában, majd 1453-, 1508- és 1568-ból zsidók által kereskedett — termelt borokról van tudomásunk.

2 Kimondottan kóser bor készítést, forgalmazást ezek az adatok még nem jelentenek, ha fel is tételezzük, hogy a dunántúli letelepedett zsidó közösségeknek kóser bort is kellett inniuk. Az első magyarországi hitközségről, Esztergomból már 1050-ből szólnak a történeti adatok. Az első kóser bor készítéséről szóló híradást a kassai polgárok panaszos levelében olvashatjuk 1609-ben, amikor elpanaszolják, hogy Mádon à zsidók kóser bort szüreteltek. Már nemcsak a lengyelek, hanem a zsidók is Tokaj-Hegyaljára járnak szőlőtermést venni. A levél leírta a kóser bor készítés legfontosabb jellemzőit, vagyis mint írták: „Ők magok szedték, nyomták és töltötték az hordóba; minthogy Őnagysága házában vannak, nem férhetünk hozzájok." BATTHYÁNY Ádám és Ferenc között a rohonci és a szalonaki zsidók adóinak megosztásánál is említést tesznek a kóser bor utáni adókról 1689-ben,

4 ami mutatja, hogy az uradalmak már a kóser bor készítése, és a hitközségeken belüli forgalmazása után adót vetettek ki. Vagyis a vallásgyakorlást és ennek eszközét, pl. a kóser bor árulást•gyasztást engedélyezték, és az engedélyt megfizettették a feudális monopóliumokhoz hasonlóan. A 17. század végén a divini uradalomhoz tartozó balassagyarmati zsidók az általuk lakott uradalmi házakért és a kóser bor készítéséért adóztak az uradalomnak.

5