Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1992-1994 (Budapest, 1994)
CSOMA ZSIGMOND: A kóser bor Magyarországon (A kóserezési jog mint adóforrás és a zsidó hitközségek gazdasági önállóságának alapja)
1705. nov. 9-én Kismartonból SÁNDOR Gáspár értesítette ESTERHÁZY Pál nádort, SCHLESINGER és POLLÁK Dávid zsidó kereskedők részéről történt ötven akó kóser 6 7 bor vételéről . Gyarapodó kóser bor adataink (1723 Lakompak, 1724 Sopron, 1726 Fóny, 1728 Nagymarton, Kabold, 1730 Regéc, 1731 Nagykároly, Regéc-Sárospatak, 1733 Sopron) a lélekszámban növekedő hitközségeket és a kóser bor utáni kereslet növekedését jelentik. Tokaj-Hegyalján a kóser bor akkor tűnt fel nagyobb mértékben, amikor az 1710-es évek második felében a szepesi kamara, amelynek hatáskörébe a Hegyalja is tartozott, kimondta, hogy a Sziléziából, Morvaországból, Lengyelországból bevándorolt zsidók adót tartoznak fizetni. 8 A zsidók türelmi adója meg a kóser bor forgalmazása után szedett illeték a városoknak és a kamarának jelentős hasznot jelentett, és ez a 18. században rohamosan emelkedett. A török kiűzése után Felső-Magyarországon a növekedő zsidó bevándorlás révén az adóbevétel is nőtt, a szepesi kamara területén a kamarai zsidók adóját a 18. században bérbe adták. 1728-ig a zsidó adó és a kóser bor bérlője SALAMONOVICS Mihály homonnai zsidó bérlő volt, aki licitálással megújította bérletét 1731. április 30-ig. Az adóbehajtáshoz a hivatalos hatalmat is igénybe vette. A felső-magyarországi és a lengyel zsidók keservesen panaszkodtak zsarolásai miatt, sőt, a lengyel királynál is bejelentették, ugyanis minden hordó borból adót szedett, nemcsak à kóser borokból. 9 A tiltakozásnak meg is lett az eredménye, új bérlő kezébe került a kóser borok adója. 1731. november 5-i királyi vélemény szerint nem a munkácsi zsidó DALIVICS licitálását fogadták el, mert a zsidókban úgymond „...egyben sem lehet megbízni." 10 , hanem UHLEIN Dávid báróét. Ő a saját jövedelme növelése érdekében főleg lengyelországi borkereskedőket csalogatott Magyarországra, akivel a zsidók 1735-től kezdődően elégedettek is voltak. 1737-ben Zemplén vm. statútumokat terjesztett fel, amelyben a zsidó, görög, örmény kereskedőknek a borkereskedést megtiltotta, kivétel ez alól a lengyelországiak és a kóser borral kereskedők voltak. Majd 100 évi^ hivatkoznak is erre a rendeletre, amit III. Károly 1737. október 1 lén hagyott jóvá. Persze ezt a rendelkezést könnyen kijátszhattak, mert az a zsidó kereskedő, akinek tilos lett volna bort vásárolnia, kóser bort készíttethetett, majd mint kóser borral kereskedhetett, és ezt keresztényeknek kocsmában bármikor kimérhette. A 18. század végén Tokaj-Hegyalján sűrűsödtek a kóser bor készítését bizonyító levéltári adatok. Pl.: 1758:„néhai Mosko Izatsuri Sidó, egy hordó Kóser bort szűrte", 1760:„Kosser Bornak megszűréseinek alkalmatosságával", 1777:„hal bélre...ha meg ették, Kósert isznak", 1798:„Ellenben valamint a' 'Sidónak ordináriumot, úgy a Szöllö birtokos keresztyéneknek asszúval is koseroztatni nem tiltatik", 1798:„Aszszú-szöllövel Koscher Bort akármely 'Sidónak maga számára, vagy el-adásra tsinálni szabad nem lészen", 1808:„Zsidóknak Asszú Szőlő Bort Csinálni légyen az Kóser vagy nem, szabad nem lé„ 1 l/a szen . 1791. október 7-én Zemplén vármegye gyűlése a borral kapcsolatban megszigorította a II. József korabeli liberális törvényeket. Megszigorította a zsidók borkereskedését, az aszúborok készítését pedig egyenesen megtiltotta nekik. De ugyanakkor a kóser
