Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1992-1994 (Budapest, 1994)

SZABÓ LÁSZLÓ PÉTER: Talajművelési módok és rendszerek fejlődése az aszály elleni védekezésben Magyarországon

gyomoktól. Az előbbieken kívül a tárcsázás sokkal kisebb vízveszteséggel jár nyáron, és a lényegesen kisebb vonóerőigény is mellette szól. A tarlóhántásra nemcsak a tárcsát, hanem a skarifikátort vagy rétfelújító boronát is fel lehetett használni, mely elsősorban az „elromlott, terméketlen réteket van hivatva új életre és termőképességre hozni". A 4-4 ökörrel vontatott skarifikátorokkal naponta 8 magyar holdat (3.47 ha) lehetett megművelni. A tárcsához hasonlóan igen olcsó és gyors munkát végzett.

39 A talaj fordítás nélküli művelésére az előbbieken kívül a tulajdonképpeni porhanyító boronák (27. kép) továbbfejlesztésének tekinthető porhanyítók is alkalmasak voltak. Az alapvető eltérés abban mutatkozott meg, hogy az utóbbiak esetében a művelés mélységét nem a gép önsúlya és a talajellenállás határozta meg, hanem azt elsősorban egy vagy több kerékkel lehetett a kívánt mélységre beállítani. E gépek előnyös tulajdonságai — az ekével szemben — a lényegesen kisebb vonóerőigény, a téli nedvesség megőrzése és a jó gyomirtóképesség voltak. Elsősorban a tavasziak vetés előtti talajművelésére voltak alkalmasak (természetesen ott, ahol volt őszi mélyszántás).

40 Ismert volt, hogy nyugaton (Belgium, Anglia) tarlóhántásra is használták, de nálunk nem javasolták, mert „a talaj chemiai működése porhanyítás után természetesen nem olyan erélyes, mint szántás után, miért is .bizonyos esetekben, tarlótörésnél kerülendő".

41 Porhanyító vagy cultivator név alatt foglalták össze a csoroszlyaekéket (az előbbiekben már említett scarifikátor), a sorművelőket (a növényápolásban használt lókapák) és a tulajdonképpeni porhanyítókat. Ez utóbbiak között a művelés mélysége szerint megkülönböztették az extirpátort, grubberboronát és a grubbert. Legelterjedtebb a hohenheimi Pabst-féle extirpator volt. Fa-, később vasrámán helyezkedtek el a porhanyítást végző hosszúszárú túró vaskapák. Kötött talajon sajnos könnyen elgörbültek a kapák, ill. mélyebb munka esetén az egész keret könnyen széttörött. A gyenge szerkezet behatárolta a felhasználás lehetőségeit: csak felszíni munkára, magtakarásra volt alkalmas.

42 Az extirpator munkáját egy jó vasfogas is hasonló minőségben el tudta végezni, de a grubberboronát már nem helyettesíthette. Az előbbiekben leírt tulajdonságok és az akár 20 cm-es művelési mélysége miatt mondta róla GOTHARD Sándor, hogy „ezen földmegmunkálási-eszköz igazi kincs, melynek ... nem volna szabad bármely rendezett gazdaságban hiányozni". GOTHARD 1884 tavaszán a Vasmegyei Gazdasági Egyesület közreműködésével összehasonlító kísérletet végzett három grubberboronával. Az ősszel megszántott területen a 15 cm mélyen járatott grubberboronák terület-teljesítményét és vonóerő-szükségletét mérték. A bírálat szempontjai voltak: — a munka jósága — az eszköz munkaképessége — annak szerkezete, a kezelés könnyűsége — a hozzá használt anyag minősége — a gép ára és a pótlás költsége