Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1992-1994 (Budapest, 1994)

SZABÓ LÁSZLÓ PÉTER: Talajművelési módok és rendszerek fejlődése az aszály elleni védekezésben Magyarországon

Az Ashton-Meyer-féle porhanyító (28. kép) középkötött talajokon kitűnő munkát végezett, biztos járású és nagyon tartós volt. A Rainforth-féle porhanyító az előzőhöz hasonló volt, de a könnyebb kezelhetősége és a kisebb vonóerő igénye miatt (az előb­binek 277 kg az utóbbinak 226 kg) jobbnak bizonyult. A két gép lerületteljesítménye közel azonos volt: 0.84, ill. 0.81 kat. hold (0.48, ill. 0.47 ha) óránként. A J. & F. Ho­ward-féle grubbcrborona (29. kép) az előzőeknél is könnyebben kezelhető cs az órán­kénti teljesítménye — 1.05 kat. hold (0.61 ha) — is nagyobb volt. Sajnos a terméseredményekre gyakorolt hatást nem vizsgálták. Az eddigiekből is kitűnt, hogy a lényegesen kedvezőbb vonóerőigény mellett képes helyettesíteni a szántást tavasszal, és minden olyan esetben, amikor szükség van a talaj lazítására, vagy porhanyítására, de a szántás még nem indokolt. 44 A mélyebben járó porhanyítókkal, a grubberekkel is igen jó eredményt lehetett el­érni, de nagy energiaszükségletük és kis teljesítményük miatt csak igen indokolt eset­ben volt célszerű a használatuk. Az Echert Coleman gruberről (30. kép) mondta igen találóan egy angol szakember^ „hogy e gép igen jó, munkája igen szép — de sajnos nin­csenek elefántjaink hozzá." A grubber előnye az ekével szemben még akkor is megmutatkozott, ha a munkában nem is lehetett vele nyerni. 1892-ben CSERHÁTI Sándor felkérésére három különbö­ző gazdaságban (a keszthelyi m. kir. gazd. tanintézet gazdasága, MAHN Frigyes Nagy­kajdon és ROVARA Frigyes Répceszentgyörgyön) végeztek kísérletet oly módon, hogy az ősszel felszántott talajt három részre osztva 1/3-át újból megszántották, 1/3-át meg­grubberolták és 1/3-át csak megboronálták. A k. holdra eső termésátlag (a növény zab volt) mind a három helyszínen a grubberolt területen volt a legnagyobb. Ez az ered­mény a téli csapadék megőrzésének volt köszönhető, ami különösen száraz tavasz ese­tén lehetett fontos. 46 A fenti gépek előnyös tulajdonságaik ellenére is csak nagyon lassan terjedtek el a gyakorlatban. A sok — elsősorban gazdasági — tényező mellett kevéssé hangsúlyozott lélektani szempontok is szerepet játszottak. Nevezetesen sem a tárcsa, sem a kultivá­tor nem végzett olyan „szép" munkát, mint az eke. Amíg a talajművelés alatt szinte kizárólag az ekével történő szántást értették, addig a „jó" munka egyet jelentett a ta­laj fordításos művelésével. (Jellemző arra, hogy mennyire a talajművelés szinonimája­ként kezelték a szántást az, hogy a porhanyítók munkáját is sokáig „szántásnak" nevezték). Természetesen a tárcsa és a kultivátor nem a szántást volt hivatva helyette­síteni, hanem a másfajta talajművelési eljárások, a műveletek másfajta összetételével kívánták elérni a kedvező talajállapotot. Különösen a tarlóhántás munkájáról volt ne­héz elhitetni, hogy adott esetben az is „jó" munka lehet, ha a föld olyan, „mintha a disznók túrták volna fel". A század utolsó évtizedének második felétől az átlagtermések növekedési üteme lé­nyegesen lelassult, ami még a XX. század első évtizedeiben is tovább tartott. 47 Ez a vi­szonylagos stagnálás sok összetevő eredménye, többek között külső okokra (a világpiacon a kereslet és a kínálat teljes megváltozása) és belső okokra (a kor adott műszaki és tudományos színvonalán ez volt a reálisan elérhető eredmény) volt visszavezethető.

Next

/
Oldalképek
Tartalom