Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1992-1994 (Budapest, 1994)
SZABÓ LÁSZLÓ PÉTER: Talajművelési módok és rendszerek fejlődése az aszály elleni védekezésben Magyarországon
TALAJMŰVELÉSI MÓDOK ÉS RENDSZEREK FEJLŐDÉSE AZ ASZÁLY ELLENI VÉDEKEZÉSBEN MAGYARORSZÁGON Szabó László Péter I. Hazánk gazdáinak sok generációs tapasztalatát tükrözi az a mondás, hogy „Az időjárás a gazda!". Ezzel egyidős az a törekvés is, hogy a lehetőségek figyelembevételével függetlenítsék a termelést az időjárás viszontagságaitól. A XVIII. és XIX. század fordulójának „pallérozódó" növénytermesztése is foglalkozott a szárazság elleni küzdelemmel, közvetett formában, elsősorban a gyakorlati tapasztalatokra alapozva. Az igazi előrelépést a XIX. század utolsó harmadától számíthatjuk, ami egybeesett a belterjesedő mezőgazdaság gyors ütemű fejlődésével. Ez a fejlődés mindvégig magában hordozta a szárazság elleni védekezést, hol elsődleges célként megjelölve — különösen az aszályos éveket követően —, hol a felszín alatt, közvetett módon beépülve a növénytermesztés rendszerébe. A fent említett folyamat elindításában igen nagy szerepet játszott az 1863. évi aszály, amelynek közvetlen gazdasági hatása katasztrofális volt: „tényleges kár, oda nem értve a marhában és munkaerőben beállott veszteséget, oda nem értve e szomorú évnek még a következő 1864-ki termelésre volt káros kihatását, teljes 126 millió frtra rúghatott". Annyi „pozitív" eredménye volt ennek az aszálynak, hogy a tudomány homlokterébe került, számos publikáció jelent meg, mely az okokkal és a védekezés lehetséges módszereivel foglalkozott. A nagy szárazságokért alapvetően két tényezőt tettek felelőssé: a lecsapolásokat és az erdőirtást. A XIX. század első évtizedeiben megkezdődő vízszabályozás és lecsapolás egyrészről a nagy szabad vízfelületek csökkenésével járt, ami — egyes szerzők szerint — a légköri nedvességet, és ezáltal a csapadekot csökkentette, másrészről a szabályozás által megrövidített folyammedrek gyorsabban és nagyobb mértékben vezették ki az országból a vizet. Másik okként a kiterjedt erdőirtásokat nevezték meg,