Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1992-1994 (Budapest, 1994)

PINTÉR JÁNOS: Emlékeim Wellmann Imréről

EMLÉKEIM WELLMANN IMRÉRŐL Pintér János Tudtuk, hogy beteg, bíztunk benne, hogy szívós szervezete segít talpra állni, de nem így történt. Halálával a magyar agrártörténetírás egyik legjelesebb művelője távozott közülünk. Az azóta elhangzott, megjelent nekrológok ismertették életpályáját, érdemeit. A Magyar Mezőgazdasági Múzeum főigazgatójának kérése: írjak Wellmann Imréről — hiszen több mint egy évtizedig dolgoztunk együtt —, elgondolkoztatott. Mit tudok még hozzátenni a szép kort megért tudósról kialakított pályaképhez? Talán kicsit többet az eddigi megemlékezéseknél, a múzeumban töltött 16 évéről, mert érdemben csak ezt ismerem, no meg a saját — óhatatlanul szubjektív — benyomásaimat. Amikor az 1960-as évek végén a Magyar Mezőgazdasági Múzeumba kerültem, mint frissen végzett történész-muzeológus, s mikor első főnököm, Für Lajos azt kérdezte, tudok-e néhány agrártörténészt mondani, akinek ismerem a munkáját is, kissé habozva feleltem, hogy igen. E néhány között szerepelt Wellmann Imre neve is, hiszen egyetemi tanulmányaim során a gödöllői Grassalkovich uradalomról írt monográfiájával már találkoztam, de azt túlzás lett volna mondani, hogy jól ismertem. Ez a munka akkor már három és fél évtizede megjelent, szerzőjét egy nagyon idős úrnak véltem, ha egyáltalán még életben van. Ezért lepődtem meg, amikor Für Lajos közölte: no, akkor most hozzá megyünk bemutatkozni, mert itt dolgozik a múzeumban, az agrártörténeti osztály vezetője. Az 1960-as évek elejére jelentős változások következtek be a Magyar Mezőgazdasági Múzeum szakmai munkájában. A néhány éve megnyitott, százezreket vonzó kiállítások mellett, miközben az intézmény több népszerűsítő-ismeretterjesztő kiadvánnyal is jelentkezett, szükségessé vált a múzeum előtt álló feladatok újrafogalmazása. 1962ben az intézmény fenntartója, a Földművelésügyi Minisztérium széleskörű szakmai tanácskozást hívott össze. A résztvevők szükségesnek tartották, hogy a múzeum addigi feladatkörét „fokozottabb tárgy- és anyaggyűjtéssel, valamint tudományos feldolgozó tevékenységgel és agrártörténeti kutatómunkával egészítse ki, s így a Földművelési Minisztérium agrártörténeti intézetévé váljék". A konferencia határozatát hamarosan tettek követték, így létrejött az agrártörténeti kutatómunkának szervezeti kereteket biztosító Agrártörténeti Osztály (az 1970-es évektől Főosztály), melynek élére dr. Wellmann Imre került, s nyugdíjba vonulásáig, 1978-ig irányította az osztály (később főosztály) munkáját. Wellmann Imre 1963-ban az Agrártörténeti Szemlében fogalmazta meg az agrártörténeti osztály, illetve a kutatás teendőit. Két fő feladatot határozott meg: egyfelől