Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1992-1994 (Budapest, 1994)

OROSZI SÁNDOR: Államerdészeti erdőtelepítések Szabadka város határában (1896-1918)

évenként 37 K/ha tiszta jövedelmet biztosítottak, ami jóval meghaladta például a legelőkből nyert évi 5,47 koronát. 0 A mellékhasználatok közül legjelentősebb a mezőgazdasági közteshasználat volt. A felújítások, illetve erdőtelepítések esetében említett, négy éven át tartó mezőgazdasági használatért az erdőgondnokság némi haszonbérhez jutott. Ez kat. holdanként mintegy 5 koronát (8,7 K/ha) jelentett.

31 A korábban legfontosabb mellékhasználatnak számító legeltetést már 1875-ben jelentősen mérsékelték, majd az 1879. évi erdőtörvény alapján meg is szüntették. A törvény 100. §-a ugyanis tiltotta a futóhomokon álló erdőkben a legeltetést, így a Szabadka erdőiről készült üzemtervekbe is ez került bele. A nem kimondottan futóhomokon álló erdőkben engedélyezett legeltetési lehetőséget is csak részben vették igénybe. 1898ból tudjuk, például, hogy a hajdújárási erdőrészben a szabadkai földművesiskola által Mezőhegyesről hozott „magyar fajmarhatenyészeté"-nek engedték meg az erdei legeltetést. A vadászati jogot a város adta bérbe két vadásztársulatnak, illetve két magánszemélynek.

32 Erdőrendezés Az 1879. évi XXXI. tc. 17. §-a szerint szükséges rendszeres gazdasági üzemterv elkészíttetésére 1884-ben került sor, amit a miniszter 1885-ben hagyott jóvá. Az üzemterv sarjerdő üzemmódot írt elő, az erdőt tíz vágássorozatban, 30 éves vágásfordulóval kezelte. Az üzemterv tartalmazta az erdők által közrefogott tisztások jelentős részének a beerdősítését is. A tíz évvel később készült üzemterv ugyan 13.642,6.8 kh-dal (7851,36 ha) számolt, de már 1894-ben döntés született arról, hogy 4142,35 kh-at (2383,92 ha) szőlőtelepítés céljaira átadnak. így 1896-ban csak 10.469,62 kh (6025,27 ha) erdő, illetve erdősítendő terület üzemtervezése történt meg, bár a szőlőtelepítésre kijelölt erdők és tisztások felügyeletét is egyelőre az államerdész látta el. Az 1896-ban jóváhagyott üzemtervet 1898-ban mindenesetre hatályon kívül helyezték, s kisebb, 9500 kh-as (5467 ha) területre írták elő az új üzemterv elkészítésének kötelezettségét. Az 1896-98. évi adatokra jellemző, hogy a nyárfélék az összterület 51%-át foglalták el. Ezen erdők állapota azonban elég gyengének mondható, hiszen a zömében már harmadik alkalommal sarjaztatott állományokban a zárlat mindössze 0,2-0,3-at tett ki. A 22%-ot elfoglaló akácosok 20-32 évesek voltak, tehát az 5-20 korfokozat teljesen hiányzott. Mutatta, hogy a város valóban az erdősítési elmaradások miatt is gondolt az állami kezelésre. Az üzem tervezett terület 27%-a pedig részben gyepes, részben futóhomokos tisztás volt. A következő, 1904-ben jóváhagyott üzemterv szintén 30 éves vágásfordulóval és sarjerdő üzemmóddal számolt. Két üzemosztályt alakítottak ki, ahol a vágássorozatok